Miért viselkedhetek néha manipulatívan úgy hogy észre se veszem vagy csak utolólag?
pl: egyszer egy barátommal beszélgettem és kiváncsi voltam ki tudom e boritani ha párhuzamot vonok közte és pár ember között akiket utál.
Mivel elég meggyőző tudok lenni sikerült is jobban mint gondoltam és akkor jött a gondolat hogy "hoppá na ezt nem kellet volna" illetve a "ezt most amúgy miért is csináltam?".
Alapvetően nem szoktam így viselkedni, ha valaki bántja a közeli ismerőseim általában mindig feldühít én pedig végképp nem szeretek így viselkedni még is volt pár hasonló helyzet.
Viszont mive alapvetően nem ez a jellemző rám és én sem tudom miért csinálok ilyeneket elég fura helyzet.
Ez leginkább gyerekekre jellemzo. Tudattalan is rátapintanak a másik gyenge pontjaira, kiprovokálják a másikbol az "állatot"
Pszichologia szerint a gyerekek "tanitók", mindenféle sérzlést fóbiát "tikket" beragadt kisebbsegi komolexusokat vagy bármit felszinre hoznak, hogy az ember önmagával nézzen szembe az önmaga gyenge pontjaival félelmeivel ítéleteivel meggyőződéseivel és letudják saját magukat küzdeni. Csak sajnos az emberek a gyerekre/ a felszínre hozóra ordítanak inkább kígyot békát, ahelyett hogy magukba neznének, tanulnának változnának.
Lehet ez még az ösztönös gyermeki naiv provokativ éned.
(Pl amikor nagyon kell vigyázni egy cipőre mert drága es mert a szulő csak azt tudta megvenni. De a gyerek pocsojázik és minden mást is. Ilyenkor a szülő amkkor a gyerekkel harcol, es őt szidja, valójában a saját nincstelenségével kéne szembenéznie hogy egy cipő neki már széfbe valo kincs..)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!