Zárkózott, szorongó emberek hogy barátkozzanak?

Hát ez kicsit ellentmondásos...

Aki ilyen beülős kocsmazós, az beszelgetni is szeret. Tehát mellettex esetleg unatkozna. Tudod van a amondas... similis simile gaudet. Hasonló a hasonlónak örül.

Ha erősítené, akkor szerintem nem írtad volna ki a kérdést. :)

Viccet félre, egy kicsit ki KELL lépned a komfortzónádból. Nem 24órás beszélgetésre kell felkészülni azonnal, de egy kicsit megerőltetni magadat, és ide-oda, rövidebb időre bekapcsolódni a beszélgetésekbe. Idővel valszeg neked is jobb lesz, könnyebben fog menni.

És megfontolnám a pszichoterápiát is. Ne tekintsd egy megváltoztathatatlan állapotnak ezt a bezárkózottságodat. Tudsz rajta javítani segítséggel - ha akarsz.

Sehogy

Eroltetni nem kell semmi

Ha ha veletlenul olyan ember mellé keveredsz akivel jol el tudtok beszelgetni akkor szerencséd lesz

Munkahelyen meg nem egy koroszályok dolgoznak egyutt szoval jobb ha felkeszulsz ra

Ha van hobbid, akkor abba az irányba kell elmenni, és onnan 1-2 emberrel barátkozni, ha zavar a nagyobb tömeg.

A munkahelyre ne számíts nagyon, kivéve ha olyan helyre mész, ahol fixen a korosztályod lesz, amikor elkezdtem dolgozni, 21 évesen csupa 30-40-50+os munkatársam volt, ahol már szinte mindenütt volt család/gyerek ...:D

Én is ilyen voltam mindig. Társaságban abszolút nem tudok beszélni ma sem, csak mostmár 28 éves koromra eljutottam oda, hogy ez nem zavar, mert én ilyen vagyok. Ha téged nem zavar és nem mások miatt akarsz változni akkor nyugodtan maradj ilyen. Én mindig csak 1-2 emberrel voltam jóban a suliban, akikkel négyszemközt beszélgettem, nem tartoztam sose csoportokhoz, vagy ha ott is voltam akkor is csak megfigyelő szerepet töltöttem be.

28/N