Mi volt eddig a legdurvább flash, amit flash-eltél?

Testen kívüli élmény. Amikor felülről látom magunkat illetve a fejtetőnket(haverral beszélgettünk)de nem "szálltam ki" teljesen a testemböl, csak "kiemelkedtem" egy kicsit, és zavart az, hogy a másik miért lentre beszél hozzám, a testemhez, miközben itt vagyok fent, nem látja??

A testem addig "le volt fagyva", azaz mosolyogva hallgattam őt ránézve, ahogy mesél valamit, aztán kezdtem megijedni, hogy lehet ki fog röhögni, ha nem reagálok, ha túl sokáig vagyok "lefagyva", fel fog neki tűnni, igy az volt bennem, hogy valamit válaszolni/reagálni is kéne, így "nézöpontot váltottam", hogy ne fentről nézzem őt, hanem a testemből mellette ülve nézzem őt. Egy sima "szemszögváltás" vagy "nézőpont váltás" volt csak.

Másik nem ilyen durva, de rámentem vmi horror filmre (asszem a holló?)es ahogy mentem éjszaka haza az utcán gyalog, végig követett egy madár engem fáról fára haladva repülve mellettem. Az valodi volt, hogy követ egy madár, csak ma sem értem, miért pont akkor, mikor pont rá vagyok parázva??soha az életben nem követtek engem madarak fárol fára repülve végig kísérve az uton, csak akkor éjszaka mikor paráztam végig :D

Ami meg sokkolt amugy nekem az volt hogy alapvetoen jártunk szokás szerint szórakozohelyekre. És egyszer a cucctol az embereket teljesen megláttam "álarcok" nélkul, mintha mindenki testbeszédében nemhogy csak olvastam volna, hanem mintha mindenkit a saját valójában láttam volna, ilyenek pl hog, láttam ahogy egy csaj barátja nyomul egy másik lányra sunyiban, láttam azt hogy mennyi biszex van akik egymással flörtölnek, láttam azt ahogy kézfogásnál megy az áru, láttam azt ahogy kibeszélnek gunyolnak vkit, minden olyasmit amik tisztán fel sem tűntek volna. És olyan egy sodoma es gomora érzésem lett hogy nincs egy egyenes ember sem, egy gerinces sem, mindenki olyan "romlott", hogy na az sokkolt később napokig is. Sőt ma is visszaüt az a hatalmas csalódás érzés az emberekben