Miért függünk ennyire érzelmileg a társadalmi elvárásoktól, véleményektől?

Pl. Szülőkkel élni ciki, szűznek lenni gáz, nem vállalsz gyereket: önző vagy, stb.

Az ember folyamatosan megkapja a társadalom éppen aktuális véleményét, szokását arról, mit hogyan kéne csinálni, hogy az ne legyen ciki, gáz.

Érzelmileg ez annyira nagy hatással van sokakra, hogy egész életükben szégyenkeznek, elzárkóznak, szoronganak. Pedig ezer oka lehet annak, hogy miért nem tudnak úgy élni, mint a nagy többség. A társadalom pedig ezeket az embereket csúfolja, elkerüli, megszégyeníti.

A vallásos emberek ez alól kivételek, mert ők egy felsőbb hatalom véleményétől függenek és nem az emberekétől.

Pl. Keresztényeknél, zsidóknál, muszlimoknál nincs házasság előtt nemi élet, és szerintük meg inkább az a ciki, ha valaki nem vár a leendő házastársára,sőt halálos bűnnek számít.

Ott vannak a krisnások is, akik csak gyermeknemzés céljából szexelnek, és egyáltalán nem zavartatják magukat. Elvannak a természetben, énekelnek, boldogok.

A vallástalan embereknél, agnosztikusoknál, ateistáknál, vagy "valami isten biztos van" embereknél nagyon erősen meg van ez a társadalmi nyomás.

Talán azért, mert nincs egy biztos pont az életükben, akár isten, vagy bármi más, amihez foggal körömmel tudnak ragaszkodni?

Nektek mi a véleményetek?