A bocsánatkérés mennyit ér?

#9:

Te csak a te tetteidért, mondataidért, érzéseidért felelsz. Te bocsánatot kérsz ez eddig rendben van. De a másik félnek erre nyitottnak kell lenni. Ha ő nem tudja ezt megfelelően befogadni, és nem tudjátok megbeszélni, hogy miért nem tud megbocsátani, akkor nincs értelme tovább "pitizni" a másik felé.

Sokszor ez egy büntető magatartás a másiktól. Te hiába kérsz bocsánatot, ha ő úgy érzi megsértetted az egóját, és azzal büntet, hogy még hónapokig, évekig felhánytorgatja.

Ha te bocsánatot kérsz, akkor két verzió van jó esetben: vagy megbocsát a másik, vagy csak úgy tesz mintha megbocsátana, de tovább "büntet".

Én szoktam bocsánatot kérni, de nem pitizek senkinek. Ha a másik fél erre nem vevő, nem tudja ezt intelligensen kezelni, akkor részemről befejeztem vele a kapcsolódást...

Nyilván ez csak apró dolgokkal van így, mert azért az sem mindegy, hogy ki mit követett el, megbocsátható e az a tett. Mindenkinek van egy tolerancia határa, hogy mit bocsát meg és mit nem. De ha valaki úgy érzi, hogy nem tud megbocsátani, akkor azt egyértelműen illik közölni, de játszmázni nem szabad.

"a többségi ember nem teszi túl magát a dolgokon"

Mert a kisebbségi túlteszi magát?

Megfejtés: az emberek többsége.

Nem bocsánatot kérni kell, hanem úgy próbálni élni, viselkedni, hogy ne legyen miért bocsánatot kérni. Sokan azt hiszik, hogy azzal, hogy bocsánatot kértek, már minden rendben van, pedig nem.

Annyit ér a bocsánatkérés, amennyire őszinte.

Hogy a másik mennyire tudja elfogadni, vagy mennyire rugózik továbbra is azokon a sérelmeken, amelyekért a másik bocsánatot kért, sokmindentől függ: attól is, hogy pontosan mi történt, hogy mennyire volt szándékos a másik részéről, hogy mennyire érintette őt rosszul, hogy mennyivel utána történt a bocsánatkérés - és főleg attól, hogy mennyire látja őszintének a bocsánatkérést. De még ha teljesen őszintének tartja is, ő maga sem tökéletes, ezért ha el is fogadta a bocsánatkérést, ha valóban igyekszik is megbocsátani, akkor sem biztos, hogy sikerül neki, főleg nem egyik napról a másikra, úgyhogy a bocsánatkérőnek is türelmesnek kell lennie, hiszen akárhonnan nézzük, ő volt a hülye, ha olyasmit tett, ami után ő maga is érzi, hogy bocsánatot kell kérnie, úgyhogy valóban, azzal, hogy bocsánatot kért, még nincs nem megtörténtté téve az, ami márpedig megtörtént, nem várhatja el, hogy mindenkinek azonnal törlődjön a memóriájából és ugyanúgy tudjon viszonyulni hozzá azonnal, mint az eset előtt.