40 - 50 felettiek, hogy érzitek, elértetek valamit az életben?

Fiatalon alapítottam családot, széthajtottam magam, hogy eltartsam nejemet és két gyerekünket. Mivel napi 10-18 órát melóztam, hol egy, hol több állásban, otthon alig voltam. Az asszony persze, amint visszament dolgozni a szülési után, egyszerűen elfelejtett hazajönni. Szüleimnél laktunk, hiszen saját lakásra nem telt. (de akkoriban még ez nem is számított cikinek, átlagos jelenség volt) De legalább svájci hitelünk nem volt. Még így is hagyott elég adósságot, amikor elment. Két év volt, mire végre bíróság elég került a válás és kimondták. Addigra viszont felcsinálta "feleségemet" a pasija, a gyereket az apaság vélelme miatt az én nevemre anyakönyvezték. Újabb két év, volt, mire kimondta a bíróság, hogy nem az enyém. Elvált apukaként 2x20 százalék gyermektartással sújtottak. Vagyis az én talpra állásomnak szinte befellegzett. Főállás mellett folyamatos (fekete) másodállás kellett, hogy megéljek. Próbáltam előre haladni, tovább tanultam estin. Középvezető lettem, majd egy jól fizető állásban egy senki, egy a sok közül, de legalább irodai meló volt végre. Nappal ez, éjjel másik munka, persze nehéz fizikai. Napi 3 óra alvás...

Harmincasként kiélveztem az életet, haverok, csajok, buli, fanta... Majd megismertem egy nőt, aki ellenkezője volt első nejemnek. Két év után jött a gyerek, hát elvettem, majd jött a következő...

Meló, meló, meló, stressz, stressz, stressz...

Magas vérnyomás, gyomorfekély, gerincbetegség, cukorbetegség, ízületi és idegpályabetegség, stb... Nincs olyan nap, hogy valami ne fájna, hogy ne szédülnék, ne lenne egészségügyi problémám! Köszönhető a fizikai létem nehéz munkák általi kizsákmányolásának és a stressznek.

Második nejem csak egyfajta lakótárs, intimitás évek óta nincs, egyszerűen megvonta. A lakás az övé, örökölte. Nekem van egy minigarzonom, amit kiadunk. Ha válás lesz a vége, akkor ott kötök ki. De legalább nem albérletben, már az is valami. Jelenleg melóm sincs. Ha válunk, akkor nekem annyi! 51 évesen két gyerekre tartást fizetni és új életet kezdeni, újra talpra állni lehetetlen! Főként, hogy mára alig bírok melózni a betegségektől, pontosabban, igen korlátozottak a lehetőségeim.

Mit értem el? Van négy gyerekem, kettő már felnőtt, kettő még javában tanul. Ez is fontos, sokaknak csak álom a gyermekvállalás. De mást nem értem el! Egy senki vagyok, egy kis szűrke pont. :-(