Nincs kedvem embernek lenni, nincs kedvem ehhez az élethez, mit lehet csinálni?

Nem vagy ezzel egyedül azt kell mondjam.. :(

Nincs valami célod amit el szeretnél érni pl.egy szakma amit szeretsz is?

Honnan tudod hogy nem bírod , meg kéne próbálni csak, az emberek is olyanok amilyenek nem hiszem hogy akkora tényezők- sőt tudom!!-mint gondolnák..! Nem kell jópofizni. Én bedugtam a fülest és zenét hallgattam. Sokszor. Jó, olyankor nem hallom tisztán amit a légiirányító kolléga mond. Oké viccelek.

:))) Amúgy meg mindig lehet rosszabb , ha arra gondolsz az nem motivál!!??

Amúgy ha olyan helyzetbe fogsz kerülni hogy örülsz hogy van állásod megint más szemmel fogod nézni.

Neked szerintem pihenésre lenne szükséged. Menj el valahová pár napra, ahol csend van, stb.. nem égtél- ki? nem hajtottad túl magad??

Én is utálok élni, semmi értelme. Nekem vannak hobbijaim, elég sok (relatíve), de igazából teljesen elegem van az életből, teljesen belefáradtam és alig várom, hogy végre megpusztuljak. Az a baj, hogy tudom, hogy milyen volt az élet előtt, a nagy semmi, de tényleg. És nagyon-nagyon vágyom oda vissza. Ez kiskoromban is így volt. Beszéltem erről pszichológussal is, semmit nem tudott tenni, nem lehet engem ezzel kapcsolatban meggyőzni, mert ez olyan, mintha te nagyon vágynál egy házi macskára, érted. Bárhogy is magyaráznák neked, hogy összeszar mindent meg ilyenek, te akkor is szeretnél egyet és kész. Namost nekem hiába mondják, hogy jó élni, mert miért lenne jó? Vagy mégha jó is, az abszolút semmi, ami a halál után vár, sokkal jobb. Szóval ja, én így látom, így érzek és nagyon-nagyon kezdek belefáradni már az életbe.

Bocsánat, hogy rant lett, csak közben elragadtattam magam és kijött egy kis adag. De a lényeg, hogy nem vagy egyedül ezzel. Hogy mit lehet tenni? Fogalmam sincs. Számomra is elviselhetőbbé tenné az életet egy lottó 5-ös, de igazából nem változna semmi, a halál utáni semmi mindig jobb lesz, mint bármilyen formában az élet. Legalábbis én így vagyok ezzel.

"Lusta voltál tanulni, ez maradt neked, a hozzá nem értés."

Föltételezem te is épp az orvostudományi egyetem szívsebészeti karáról írsz és adsz életvezetési tanácsokat :D

Javaslom maradj inkább cipőpucoló, remélhetőleg cipőket jobban mentesz mint életeket :D

"Nektek hogy hogy van? Nem értem más embert mi tart életben."

Nekem is volt szar munkám, de tudtam, hogy annál többre vagyok képes. Már elértem azt, amiről akkoriban álmodoztam, jó munkahelyem van, azt csinálom amit szeretek, a munkatársak normálisak, meg vagyok becsülve.

De most is azt hajt, hogy tudom, hogy több van bennem, így továbbra is küzdök azért, hogy még többet érjek el. Szerintem nagyon fontos, hogy az embernek legyen céljai, és persze tegyen is értük.