Miért vagyok féltékeny? Van megoldás? Mit tehetnék?

A párom azt mondja hogy nem is így van. Nem veszi észre. Vele persze, hogy kedves az anyukája. Nem tűnik fel neki hogy velem nem az, azt mondja nagyon negatív vagyok.

Köszönöm a tanácsot.

Anyóssal is próbáltam beszélni ő azt mondja felnőttként kezel minket. Mégse úgy viselkedik. Ellentétben állnak a szavai a valósággal. Vagy azt hiszi hogy tényleg normálisan kezel minket és ez neki normális?

Nekem ő nem az anyám nyilván. De már nagyon be vagyok rágva rá. Már azon gondolkozok nem fogom beengedni annyira nem akarom látni.

De a legjobban az fáj hogy a férjem nem érti. Hogy tudnám megértetni vele? Ő nem áll nyíltan a mamika pártjára, végig csak hagy mindent. Azt mondja abba is van igazság amit én mondok.

Férjemnek hozza a kedvenc gyerekkori sütijét. Hogy nézd, neked sütöttem. Nekem ételallergiám van, ezért nem tudok enni belőle. Úgy beszél vele mintha ott se lennék a szobában. Szóval folyton úgy szólitja meg, meg mesél neki, hiába én is ott ülök. Azt mondja túlságosan egymásra vagyunk nőve a férjemmel. Úgy érzem hogy verseng velem. Mintha ő lenne a feleség kb és én a szerető. Mintha a harmadik lennék köztük. Férjem nem reagál erre semmit se.

Nagyon kedves nagymamának. Nem csinál rosszat, de az előbbiek miatt már minden idegesít. Mintha ki akarna zárni. Férjemmel beszéli meg a gyerek dolgait, engem nem von be. Utólag tudom meg mikről volt szó, mit beszélnek meg nélkülem. Lehet hogy ez normális de nekem sok amit csinál.