Mit csinálnak a sikeres emberek? Mitől lesznek sikeresek?

Vagy adott nekik a lehetoseg a sikerre es elnek vele vagy megtudjak teremteni a lehetoseget a sikerhez, de azert ez is erosen fugghet az eletkorulmenyektol, szerencsetol. Egy borsodi eldugott falu vegebol sokkal kisebb esellyel fog kikerulni egy sikeres ember, mint egy olyan csaladbol, ahol a szulok orvosok / ugyvedek, stb...

Amugy en ugy gondolom, hogy nem feltetlenul kell tehetsegesnek szuletned valamibol, ha hajlando vagy ertelmes korulmenyek kozott rendszeresen dolgozni azon, hogy jobb legyel benne. (Nem ertelmes korulmeny: Semmi erzeked nincs hozza, de megis mindenaron szembeszellel hugyozva probalkozol)

Szoval szerintem tobb tenyezos a dolog, de altalanossagban a szokasainkon mulik, ha megvan hozza a lehetoseg es/vagy megtudjak teremteni hozza a lehetoseget.

Van, akinek nincs meg a háttere, alulról küzdi fel magát tanulással és szorgalommal.

Van, akinek megvan a háttere, esze, tehetsége, otthoni lelki békéje, és pénzük mindenre. Egyik ált. iskolás osztálytársam, jól néz ki, pénzes családba született, a szülei szeretik egymást, a testvéreivel jó viszonyuk van (vagy volt legalábbis, egy iskolába jártak), okos volt, jó tanuló, sosem volt kérdéses, hogy ha kell ruha, telefon, játék, szórakozás, akkor van rá pénz, vagyis nem volt idegeskedés pénzügyek miatt náluk, kiegyensúlyozott fiú volt. Sportban olyan szép eredményeket ért el, hogy képeken láttam, másik országokba ment versenyezni, gondolom ebből is él, de nem tartok vele semmilyen kapcsolatot, szóval nem tudom. Nem gondolom, hogy tökéletes élete van, de azt igen, hogy ezek együttese a nehézségeivel együtt is jó életet hoztak neki.

Mi sosem voltunk gazdagok, apám egyedül nevelt fel, sok évig nagyon szegények voltunk. Sokat voltam egyedül, apám sokat kiabált velem, akaratlanul rajtam vezette le a stresszt. Sok mindenben nehézségeim voltak a tanulásban, magántanárra nem telt, depressziósan pedig ott sem voltam igazán fejben, hogy mi van, több volt ez annál, hogy nem érdekel az egész. Semmiben nem volt soha kiemelkedő tehetségem. Szerettem rajzolni egészen kiskoromtól kezdve, jól ment, de csak ami szívem vágya, hogy rajzoljak, sosem akartam ebből megélni, és nem is voltam olyan szinten (manga stílusom van, nem reális). Mára szeretek írni, de ha ki is adnák valaha a regényemet, akkor sem élhetnék meg ebből, ebben az országban lehetetlen. Féltem az emberektől, és valamiért rengetegen bántásokkal találtak meg. Sok mindent érdekelt egyébként, íjászat, lovaglás, hegedű, zongora, cselló, de ezek sem kevés pénze kerülnek, sosem tehettem meg, hogy kipróbálom, milyen vagyok ezekben. Apámon azt láttam, hogy sokat dolgozik kevésért, mindig töri magát, ez nem igazán ösztönzött engem, de tegyük hozzá, neki valóban páratlan szerencsétlensége van az életben... Elvégeztem egy szakmát, és hacsak meg nem nyerem a lottót, amit jó lenne megnyerni, akkor a szakmámban helyezkedek el. Nincs olyan, amit egyetemen tanulnék, nem vágyom hatalmas, felelősségteljes karrierre. Pénzért dolgozik az ember, vannak, akik élvezetüket is lelik, hogy építgetik maguknak az utat felfelé. Én nem ebben látom a szórakozást és az életet, versenyezni sem akarok senkivel, legalábbis ilyen helyzetben.

Megint más pedig, lehet, hogy nem olyan okos, de szorgalmas, és ha megvan a háttere, könnyebben juthat előre. Másrészt akinek olyan jó háttere van, lehet akármilyen hülye, protekcióval nem fog éhen halni, sőt nagyon is jó fizetése lehet.

21/l

A családi háttér könnyít annyit, hogy ott van a tudat, hogy van egy biztonsági háló. Pl dolgozhatok szakmába vágót ingyen/kevesebb pénzért, hogy legyen tapasztalatom, ahelyett, hogy nem kapcsolódó diákmunkákat végeznék.

Nekem a sok versenyzés, nyelvtanulás adott önbizalmat. A sikerek meg még több motivációt.

Erős gimibe jártam, az egyetem nekem most könnyű (könnyebb, mint a gimi) így simán van időm mellette szakmai gyakorlatozni, gyakorlatvezetősködni meg szakkolizni is. Nagyon kicsi korom óta csinálok egyszerre sokmindent, így gyorsan megtanultam hogyan kezeljem az időt és már azt is tudom hogy tanulok gyorsan és hatékonyan.

Fontos, hogy jólérezzem magam, legyen szociális életem, hogy motivált maradjak és ne égjek ki.

A szerencse abban van, hogy megtaláltam mi érdekel meg hogy eléggé keresett az, ami érdekel.

Minden más az én érdemem. Nem volt soha magántanárom, se protekcióm.

Csak élni kell a lehetőségekkel. Meglepően sok van, ha valaki figyel. Illetve ha nagyobb a baráti/ismerősi köröd több lehetőségről hallasz. Hogy élsz-e vele és sikerül-e, az rajtad múlik.

A saját dolgaikkal foglalkoznak, nem mások életét figyelik.

Merik vállalni a kockázatot, így olyanba is belevágnak, ami pl. én nem.

Ha nem sikerül, nem esnek kétségbe, belekezdenek valami másba.

Szerencséjük volt és jó helyre kerültek, ahol tudtak érvényesülni.

Olyan végzettségük van, amire nagy az igény, könnyű vele jó helyen elhelyezkedni.

És még biztosan van néhány verzió :)

Hogy lehet ilyet kérdezni?

Irónia(!!!):

Nyilván egész nap a TV előtt tespednek, zabálnak és ló*aszt se csinálnak.