Vannak itt olyanok akik szánalmasnak érzik magukat? Ha igen, miért érzitek magatokat annak és a környezetetek is így látja e?

Én annak tartom magam…

24 éves létemre sosem volt barátnőm, barátaim sincsenek, a pszichológusok sem tudnak rajtam segíteni (bár elvileg nincs semmilyen pszichés betegségem), de jobb híján lakásos prostituáltakhoz járok, viszont nem szex céljából hanem például dinoszauruszokról beszélgetni velük….

Inkabb csak remenytelennek, de ezt sem altalanosan, csak egy-egy dologban. Valamikor gyerekkoromban elszoltak magukat a szuleim, hogy amugy ok nem terveztek engem, csak valamiert tul keson derult ki a terhesseg, aztan akkor kenytelenek voltak bevallalni. Azota van bennem egy teljesitesi / megfelelesi kenyszer es en hulye valamiert mindig azt hiszem, hogy ha elerem az eppen aktualis celomat, akkor majd konnyebben fogok talalni valakit, aki szeretne.

Szereztem egy jo vegzettseget, de ez nem javitott semmit ezen. Kover voltam, lefogytam es elkezdtem aktivan edzeni, osszehoztam egy egesz jo fizikumot, egy csomo idot toltottem onfejlesztessel, onismerettel, tanultam rengeteg hibambol es sokat dolgoztam azon, hogy megszabaduljak rossz berogzodesektol es az egesz nem vezetett sehova.

Szinte uj ember lettem, de elotte sem erdekeltem senkit es most sem, szoval ezt kezdem remenytelennek erezni.

Élőben nem tudok, soha nem is tudtam az emberekkel megfelelően beszélgetni/kommunikálni. Mivel mindig is rosszul fejezetem ki magam így az emberek nem tudnak megérteni és hülyének néznek.

A rossz tapasztalatok miatt nem is szeretek emberek közelében lenni, ha tehetem kerülöm őket. :S