Honnan tudhatja az ember, hogy a környezete szépnek találja-e? Ha sokat bókolnak, vagy ha keveset?

Rajtam mindig csak valami ruhát dicsérnek meg, esetleg néha-néha a sminkemet. Ezeket nem szoktam magamra venni, úgy érzem nem nekem szólnak hanem kellene neki is pl. olyan ruha. Szóval nem legyezgeti a hiúságomat.

Ha viszont valami adottságomat dicsérik meg kb. szökőnapon, egyből arra gondolok, hogy hátsó szándéka van, a rosszabbik értelembe, pl. Egy kalandra jó lennék neki, de ennyi. Ilyen azért nem szokott előfordulni, csak egy kéjenc idős bácsi bókolt így legutóbb.

A kérdésem arról szól, hogy szavak, reakciók alapján lehet-e következtetni, hogy valakit szépnek gondol egy csoport/ környezete/ családja őszintén, és nemcsak nyalizásból.