Nárcisztikus emberekre miért mondják azt, hogy képtelenek változni?
Mielőtt bárki feltételezné rólam, nem vagyok pszichológus, jogásznak tanulok és emellett nagyon foglalkoztat az emberi viselkedés. Szokták mondani személyiségzavaros emberekre, hogy képtelenek megváltozni. Egyszer megismertem egy amerikai nőt, akit 20 évesen bipoláris személyiségzavarral azonosítottak. Járt pár évig pszichoterápiára, majd képesítést szerzett pszichológiában, így ma ő is gyógyíthat embereket. Ma 60 éves, van családja, unokái, és egy teljesen egészséges ember.
Szerintetek miért mondják azt pszichológusok, hogy a nárcisztikus emberek képtelenek változni? Tegyük fel, van körülöttük egy olyan közeg, aki felelősségre vonja őt a tetteiért, emellett normálisan reflektál a tetteire, néha dicséri, néha megszidja. Egy idő után rá fog jönni, hogy ő mentális beteg, és változtatni akar majd a viselkedésén, nem? Ha igazából a nárcizmus egy torzulás az ember mentalitásában, akkor csak a "szoftver" romlott el, a hardver nem. Biológiailag teljesen ugyanolyan emberek.
Aki azt hiszi magáról, hogy ő az isten és közben minden pillanatban az alatt a súly alatt roskad, hogy a valóságban senki le se szrja, az szerinted hogy változhatna meg/élhet boldog életet?
Fizikailag is vannak olyan betegségek, amik nem gyógyíthatóak, maximum kicserélhetőek. Pl. kaphatsz mű végtagot, de igazi már nem lesz. Na ugyanez igaz a szellemi betegségekre is, van ami gyógyítható, van ami nem. Nem olyan nehéz ezt megérteni szerintem.
A borderline-nak elég széles skálái vannak, vannak enyhébb és nagyon súlyos esetek is. A komolyabbaknál sok szakember egyszerűen elutasítja a kezelést, mert csak elviszi az energiát és nincs javulás. Ilyenkor a gyógyszerek, a zárt osztály marad opciónak.
Ez így tényleg nem igaz. Én is nárcisztikus vagyok, de maximálisan kooperálok a terapeutával, megfogadom a tanácsait, járok terápiára, és igyekszem önreflexív lenni. Az első lépés, hogy fogadd el a diagnózist, és akarj változni. Én sokat változtam jó irányban, és tervezek haladni tovább.
De például apám, aki szintén nárcisztikus, mereven elutasítja hogy akár egyszer is elmenjen szakemberhez, fél egy kicsit is szembenézni önmagával, mert szerinte vele semmi baj nincsen, mindig csak mások a hibásak.
Saját példából tudok kiindulni. Úgy gondolom a nárcizmusnak is vannak skálái, ki mennyire mélyen keveredett bele az eddigi élete folyamán. Részben ettől is függhet hogy van-e számára kiút, részben pedig attól hogy mennyire nyílt elme, mennyire képes befogadni akár a saját gondolatainak is ellentmondó információkat, lehetséges valóságként. Mert pl ez a belépő szint ahhoz, hogy egyáltalán elfogadja hogy pl ő tényleg nárcisztikus és az ő viselkedése a probléma, nem pedig mindig valaki másé.
Illetve amit a legfontosabbnak tartok a nárcisztikusoknál, az az a pont amikor már felismeri hogy saját magának is árt ezzel. Onnét ha van kellő intelligencia, akkor lesz szándék is hogy megpróbáljon változtatni.
"#2 Megkérdezhetem, miből ismertél rá arra, hogy szükséged van terápiára?"
Főleg a depresszióm, életben való elakadásaim, apámmal való kapcsolatom miatt mentem terápiára. A Pszichiátriai Klinika Pszichoterápiás Osztályán felvetettem magam a négyhetes csoportos kognitív sématerápiás programba. Ott az elején csináltak teszteket, és ott jött ki, hogy nárcisztikus vagyok, amit előtte nem is tudtam.
Ez a program most is működik, de átköltözött a Rókus Kórházba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!