Aki keveset keres miért kell mindenképp külön költöznie a családtól?

Vegyünk példának engem. 9 óra a meló helyen. 8 órát alszom. Marad a 24 órából rögtön 7. 45perces út oda vissza. Amí így 4.5óra. Ebben le kell zuhanyozni, megkajálni és nem beszéltünk arról hogy a buszt nem érte el az illető. Napi 2 órám van hétköznaponta.

Ez kevés...

11es ha csak hallgatja a vélemény kifejtéseket vagy csak olvass a témába abból nem lesz hozzáértő, max érdekelt a témában. De idehaza ahol mindenhol szakmai gyakorlat kell és papír... ezek nélkül nem tud lécet lépni. Illetve amiket leírsz az csak azokat a szakmákat taglalja ami elméleti részen tanulható, ami a szakma világának csak a 10-15%-a... a kétkezit még nem takarja le.

Nem tudom körülöttem elég sok ember van és volt már...aki 8 órás meló és vállalkozásépítés meg még egy válás kközben járta ki a grafikus OKJ-t

vagy 2 évig a 8óra meló + 2 óra utazás után még napi 3 órát gép elé ült és 3D-zni tnault, 2 év múlva melói lettek portfólióval....vagy a srác aki úgy járt péntek és szombaton felnőttképzésre velem hogy közte éjszaka dolgozott és a kettő közt egy zuhanyra volt ideje így is késett a suliból...ma saját háza van, és ennek csak 5 éve...

Szóval igen, fáradt lesz, kialvatlan lesz....de most akkor akarjuk vagy sem...? ki lehet jelenteni napi 2 órára hogy ez kevés, vagy azt lehet mondani hog yjó akkor nem másfél évig tart hanem 3-ig de megcsinálom

Nekem nincs bajom azzal, ha valaki önállósodás címén kipróbálja az albérletet és az élet minden területén önállóan helytáll. Még azzal sincs bajom, hogy sokallja, ha közben rendesen fizeti.

Azokkal van bajom, akik "önállósodnak", de otthonról hordják a kaját, viszik a szennyest, amit mosva-vasalva visszakapnak és lehetőleg a szülő hozza-viszi őket.

Mi ez már?:D

Szerintem aki valóban önállósodni akar, az váljon le teljes mértékben és ne bohóckodjon a szülők zsebén!

(És itt most nem tanulókról, egyetemistákról beszélek, akik szükségből vannak távol)

Az önállóságra való képesség és igény egyébként nem helyrajzi számhoz kötött.

Én míg meg nem szereztem az első lakásom otthon éltem és gyűjtöttem, de olyan szinten voltam és vagyok önálló személyiség, hogy még a szülők dolgait is én rendeztem és rendezem.

Pedig az én anyámnál kisajátítóbb mártír a Földön nem létezik, de következetesen érvényesítettem az akaratomat és leszoktattam róla.

Nem érdekelt, ha valamiért duzzogott, vagy látványosan szenvedett, mentem az utamon és a saját kenyerén megbékélt.

De ehhez az kellett, hogy tudják, hogy a saját lábamon is megélnék, akár a jég házán is.

Ha méregdrága albérletre szórtam volna el éves szinten milliókat, a mai napig egymás hegyén-hátán élnénk.

#♠ "eleme a különköltözés...belül is jobban felnőttnek tudod érezni magad ha nem anyád mossa a gatyád"

Aki ezzel jön azok többségének a bnője mossa a gatyáját. Attól mert otthon lasz a szülőkkel még simán lehetsz önálló. Betehetsz egy mosást stb. Igen, van hogy anyuka nem engedi.. de meg kell vele beszélni. Felnőtt emberek megoldják.

Kérdező!

Nem kell !!!

Csak azok költöznek albérletbe, akik utálják a szüleiket vagy nem jó a viszonyuk, vagy nem akarják, hogy beleszóljanak az életükbe vagy szabadon akarnak kválkodni, csajozni, bulizni vagy csak egyszerűen meg akarnak felelni mások elvárásainak.

Miközben persze tényleg ha valami baj van, akkor egyből riadóztatják a szülőket, hordják haza a kaját meg a szennyest és közben verik a mellüket, hogy az élet milyen nehéz, de ők milyen facán helyt állnak önállóan és harmadmagukkal egy albérleti lyukban nyomorogva és fizutól fizuig vegetálva miközben arról panaszkodnak, hogy nincs párjuk, mert senki sem akar az albiba költözni negyediknek....

Szerintem nem attól lesz valaki önálló, ha külön költözik a szülőtől kvázi így rákényszerítve saját magát, hanem akkor, ha szülőkkel együtt élve, családban is tud önálló életet kezdeni, kialakítani.

Nem muszáj ám elmagányosodnia mindenkinek!

Régen több generáció is együtt élt és tudott, megtanult együtt éni.

A dolgozók tudtak dolgozni, az idősek addig tudtak vigyázni a gyerekekre, a fiatalabbak meg tudtak törődni az idősekkel és a szüleiket sem dugták be intézetekbe, mint manapság.

Mindenkinek volt helye, feladata, megbecsültsége és senki sem érezte magát haszontalannak, feleslegesnek vagy lúzernek.

Ezért aztán boldogabbak is voltak az emberek s nem volt ennyi eladósodott, meg depressziós, alkoholista, drogos, mint manapság ebben a fene nagy szabadságban és önállósodásban....