Ha lusta vagyok, de "megerőltetve" magam legyőzöm a lustaságot, az nem okoz hosszútávon kiégést?

Ha az a dolog alapvetően jó, csak nehezen szánod rá magad, akkor ellenkezőleg, motiváltabb leszel, amiért mégis megteszed. Ilyen például az edzés és a számodra érdekes dolgok tanulása.

Ha egyáltalán nem jó neked, csak valami külső tényező kéwnyszerít rá, akkor igen, hosszú távon kiéget. Ilyen az, ha rossz munkád van, de pillanatnyilag nincs más, a pénz meg kell.

A kiégés nem feltétlenül függ össze azzal, hogy szereted a munkát vagy sem. Kiégni lehet olyan munkától is, amit nagyon szeretsz, csak egy idő után belefásulsz, mert több energiát, kreativitást igényel, mint amennyire töltődni tudsz belőle. A kiégésnek elég összetett kórképe van.

Attól, hogy általában halogatni szoktál és egyszer ráveszed magad a tanulásra, nem lehet kiégni. Sőt még hosszabb távon sem kiégés lesz a probléma, hanem inkább, hogy egyszerűen nem akarod csinálni, de ez nem azonos a kiégéssel.

A halogatás sem feltétlenül van összefüggésben azzal, hogy szereted az adott munkát vagy sem. Egészen komoly irodalma van, hogy a világ legjobb, legelismertebb írói és más művészei is szinte mind küzdenek azzal, hogy rávegyék magukat a munkára. Pedig szeretik, imádják, de ettől még nehéz munka belekezdeni.

Ajánlom a témában Steven Presfield: Művészet háborúja című könyvét.