Néhányan miért keverik össze a higgadtságot a felelőtlenséggel?

Meggyőződésem, hogy a vészmadárkodás nem old meg semmit. Ha elvétek valamit, vagy felmerül egy probléma, akkor kijavítom/ megtalálom rá a megoldást, aztán folytatom az életem. Például ha elhagyom a kulcsom, akkor másoltatok másikat, aztán végiggondolom hogy ez azért történt mert nem cipzáros fakkba tettem hanem oldalzsebbe ahonnan ki tud esni, ezentúl nem oda fogom tenni. De emiatt sok embertől megkaptam már, hogy azért reagálok ilyen nyugodtan mert engem egyáltalán nem érdekel és nem érzem át a súlyát. Dehogynem érzem át a súlyát, csakhogy, a példánál maradva, ha elkezdem szidni magam hogy milyen balf*sz vagyok hát egyértelmű volt hogy előbb vagy utóbb ki fog esni onnan, csomó pénzt buktam, egy idióta vagyok, akkor is ugyanaz a megoldás amit fent írtam, meg akkor is ha ezt az egészet kihagyom.