Az őszinteség jó tulajdonság, vagy nem igazán, mert sokszor sértő tud lenni? Te inkább őszinte vagy, vagy hallgatsz nagyokat valamiről, ami szerinted gáz a másikban, csak hogy nehogy megbántsd?

Minden attól függ, hogy a zavaró tulajdonsága mennyire befolyásolja a kapcsolatunkat.

Nem vagyok gyáva, én bárkivel felvállalom a konfliktust, ha a másikban valami nagy hibát észlelek, ami nagyon irritáló.

Mindenki őszintének ismer, én képtelen vagyok kegyes hazugságokban élni. Ez van.

Akivel eddig valaha összevesztem,

mind jobb ember lett,

ha nem is jobb (mert nem tudjuk mi játszódik le a másikban),

de visszavett az arcból,

drasztikusan.

Ennek rendkívül egyszerű a magyarázata: az emberek hihetetlen módon gyávák és ha valami nem tetszik nekik, inkább elmennek, nem konfrontálódnak.

Ha nincs konfrontáció a másik (akiben mintha alapvető genetikai hiba lenne viselkedésben) soha a büdös életben nem fog mélyen elgondolkozni a tettén.

Ahogy az Interstellar-ban is volt TARS-nàl.

Bizonyos szint felett sértően tud hatni.

A valósàgban pedig helyzetfüggő és ez jól is van így.

“És szerintetek azok, akiknek egy barátságban, mikor elmondasz valamit, ami téged idegesít bennük, de erre semmit sem reagálnak, csak sértődnek, mert "konfliktuskerülőnek" hívják magukat, akkor gyávák, vagy nem?“

Hogy ne lenne már gyáva? Hát nem képes szembesülni saját magával és a következményeivel! Az ilyen szerinted micsoda? Milyen “ember” az ilyen? A gyáva szó szoros értelmében vett definíciója az illető! 100%