Soha nem lesz normális életem ilyen visszamaradott aggyal?

Lehet nevetséges problémával állok szemben, és nincs olyan nagy jelentősége, mint amennyinek az én szemeimben tűnik. De nagyon bánt, és nagyon sokszor égek be miatta.

22 éves lány vagyok, világ életemben gondjaim voltak a matekkal. Nem úgy kell elképzelni, hogy egyenleteket, meg megoldóképleteket ne tudtam volna bemagolni, hanem magával a számolással vannak gondjaim. Az agyam valamiért nem ismeri fel a számokat. Nem mindig. Valamikor összetévesztem őket. Fejben egyáltalán nem tudok összeadni, kivonni, szorozni, osztani, meg semmi egyebet. Úgy tudnám leírni, hogy mikor elképzelem a fejemben a számokat, elkezdenek összefolyni, és nem tudom őket megkülönböztetni.

Nagyon nehezek voltak nekem mindig is a matekórák is, de szerencsére olyan közegben nőttem fel, ahol a szüleimet jól ismerték a matektanáriám, akik a 12 év alatt végigkísértek, így hatalmas kegyelemből átrugdostak. Az egyik középiskolás tanárom még anno javasolta is a szüleimnek, hogy vizsgáltassanak ki, mert valami nem oké velem, de a szüleim sosem akartak elvinni semmiféle vizsgáltra, mert cikinek gondolták, hogy nekem esetleg valami mentális? bajom lehet.

Most meg ott tartok, hogy felnőtt fejjel túlvagyok rengeteg gáz élethelyzeten. Pályafutásom pl. egy vidéki kisboltban kezdtem, mint árufeltöltő, de a főnök ,,látott bennem valami potenciált" állítása szerint, és miután elment az egyik pénztárosa, engem akart berakni oda. Ellenkeztem vele, ami odaáig fajult, hogy vagy elvállalom én vagy mondjak búcsút a munkámnak. Hülye voltam, féltettem a munkámat és elvállaltam. Az első napom volt az utolsó, és sírva mentem aznap haza. Szerencsére ezután úgy eltudtam kerülni a számolassal kapcsolatos munkaköröket, hogy drámaibbak nem igen történtek. Viszont volt, hogy 3000 Ft jattot hagytam a futárnak, hogy a boltban nem tudtam kifizetni valamit, mert elszámoltam a pénzt amit magammal vittem, vagy hogy valaki olyan random dolgott kérdezett tőlem, hogy adjam màr össze mennyi meg 12 meg 67 és én már nyúltam a telefonért segítségképp, mire kinevetett. Ezek rendszeresen meg is történnek, csak más kontextusban. Ha tehetem bankkártyát használok inkább. A lényeg, hogy most egy nagyon jó állásom van. Irodai meló, de ilyenkor egész nyáron kint vagyok a gyerekekkel a munkahely által szervezett táborokban. Nagyon szeretem, és szerencsére nem sok számmal kapcsolatos dologgal találkozok itt. Viszont tudom, hogy jövőre váltanom kell, mert nagyon kevés a fizetés, szeretnék feljebb lépni, hogy jobban eltudjam magam tartani. De félek, hogy mit hoz jövő. A legtöbb jó vagy jobban fizető álláshoz kizárt, hogy az embernek ne kelljen valami matektudás. A közelemben még a gyári munkásoktól is elvárás, tekintve, hogy meréses feladatokat végeznek.

Szóval aggódok, hogy mi lesz velem, és miért vagyok ekkora hülye, miért nem születhettem én is úgy, mint mások? Ha normálisan funkcionálna az agyam, sokkal több és könnyebb lehetőségem lenne az életben. De nem értem miért vagyok ilyen nagyon elmaradott, sosem használt nálam semmi, se a hetente többszöri magánórák, se az itthoni szorgalmam, semmi.

Köszönöm ha végigolvastad! Még ha megnyugtató választ nem is kapok, hogy ez nem marad így örökre, vagy hogy egyszer majd mégis megváltozik az agyam, jó lenne esetleg olyan másik embert találni aki szintém ezzel küzd vagy csak hasonlóval, már az is megnyugtatna, hogy nem vagyok egyedül