Milyen okai vannak, hogy felnőtt korban szinte minden ember sokat, egyre többet csalódik más emberekben ?

Minden embernek vannak sérelmei, fájdalmai, amiket vagy fel tud dolgozni és elengedni, vagy élete végéig hurcolja őket, ezáltal megnyomorítva saját életét, és rosszabb esetben még képes arra is ösztönözni, hogy ártson másoknak irigységből, féltékenységből.. sok embernek szüksége lenne pszichológusra, és akkor nem lenne annyi lelkibeteg, depressziós, feszült, agresszív, frusztrált ember.

Nézd meg, hány és hány ember rúg bele ártatlan emberbe, csak mert ő frusztrált és irigy a másik boldogságára, életére..stb.

Hazánkban rengeteg a megkeseredett, boldogtalan, frusztrált ember.. ez a magyarság keresztje, ami a történelmünkben keresendő.

Ennek az az oka, hogy minél több ilyet tapasztalsz meg (ami valószínűleg a korral párhuzamosan jár), annál kevésbé vársz bármit is az emberektől, így a tűrőképességed sem olyan széles mint régebben.

Fiatalkorban, amikor még viszonylag naiv az ember, jobban bízik a másokban, mert nem érte még annyi rossz (persze, van kivétel), megbocsájt ha kell.

Mondjuk az, hogy normálisan viselkedjen valaki valakivel, teljesen más téma szerintem.