Miért idegesít fel engem is, ha valaki felém ingerülten, zabosan fordul felém úgy, hogy nincs sok oka?

Például tipikusan ilyen, amikor valaki mindenért "cicceg", nagyokat sóhajtozik ingerülten, folyamatosan Istent szólongat, meg basszuskulcsozik, francozik, csudázik (persze nem hangosan, hanem csak úgy az orra alatt, de azért hallja mindenki), semmiféle érzelmet nem tükröz az arca, ingerült, például meglök egy kicsit, "Menjünk már!", "Nem érdekel!", mindezt úgy, hogy nem igazán van rá nyomós oka (tehát nem akkor derül ki az XY eredménye, nincs kórházban senkije, nem akarják éppen sehonnan kirúgni). Ezt már csak azért is tudhatom, mert főként a családtagjaimnál fordul ez elő.

Ez engem is eléggé indulatossá és dühössé tesz.

Ilyenkor ingerülten megkérdezem, hogy mi a gondja, nyissa ki a száját, vagy ha nem, akkor meg ne sóhajtsa ide élete minden nehézségét összesűrítve.

Miért bosszant fel, illetve miért tapad át rám a düh?