A szorongással küzdő embereket miért belyegzi meg a társadalom?

Nem az a probléma, hogyha egy (férfi vagy nő) KÜZD a szorongással - ez becsülendő, mert mindenki küzd kisebb-nagyobb mértékben a szorongással, mert az élet nagyon nem könnyű senkinek sem.

Az a probléma, hogyha NEM TUDJA LEGYŐZNI a szorongását. Akkor egy használhatatlan, semmire sem jó emberrel állsz szemben.

Szorongóként mondom, hogy talán azért, mert kívülről néha furcsának tűnhetünk. Nálam olyan tünetek szoktak előjönni, hogy kivörösödik a mellkasom, szédülök és nehezebben kapok levegőt, ha elkap egy ilyen szorongás vagy pánikroham. Ha valaki nem ismer, vagy nem tudja, hogy ez mitől alakul ki, akkor kívülről ez talán ijesztőnek vagy furának tűnhet. Illetve azt látom, hogy ma már több figyelem fordul a mentális egészségre, viszont még mindig nem elég. Megjelentek a divatdepressziósok is. Egyre több embertől hallom, hogy "Jaj, múlt héten végig depressziós voltam, de már elmúlt." Pedig a depresszió egy adott esetben évekig lappangó betegség, amit kezelni kell, legtöbbször gyógyszerrel, és nincs olyan, hogy egy héten depressziós vagyok, másik héten már nem. Tehát a fogalmakkal sincsenek tisztában az emberek.

Ami a férfiakat illeti, még mindig élnek azok a sztereotípiák, hogy a férfiak nem sírhatnak, nem lehetnek rosszkedvűek, nem félhetnek, nem lehetnek bizonytalanok, különben nem is férfiak, csak töketlen papucsok. Ezt a hozzászólásokból is láthatjuk... Nagyon sokan nem is fordulnak ezért pszichológushoz. Remélem ez megváltozik.