Valaki el tudja magában fojtani az èrzêseit, vagy inkább sosem voltak neki, nem?

Ismerkedtem egy sráccal, aki felê mâr kezdtek èrzèseim lenni, csak nagyon keveset tudtunk találkozni, a munkája miatt. Elmondása szerint, nem csak a szexről szóltak köztünk a dolgok, ès èn is úgy èreztem, hogy lelki kapocs is van, nagyon sokat beszèlgettünk. De amikor többet szerettem volna, egyszer csak eltűnt. Azt mondta,hogy nem adhatja meg nekem azt, amit szeretnèk, ès amit èrdemelnèk...Tudni kell az

illetőről, hogy valóban rengeteget dolgozott, nagyon erős volt benne ez a belső drive, hogy létrehozzon valamit, feljebb lépjen a ranglètràn, ès erre most adódott lehetősége. Azt elhiszem, hogy nem láthatta előre, hogy mennyi időt tud velem tölteni, ès talàn elèg erős megfelelési kényszere volt, àllítólag nem akar velem játszani, sem az időmmel, de akinek vannak èrzèsei, az nem tudja csak így elengedni a másikat, nem? Èn csak azt szerettem volna rajta látni, hogy èrez irántam valamit, de ezt nem mondtam, csak azt, hogy úgy èrzem, elhanyagol, meg nyilván tettekben mutatkozott volna meg, ha számítottam volna neki..Elèg sok traumàja volt, ès szerintem,sok elfojtàssal éli az èletèt, ezért gondoltam arra, hogy itt is, könnyedén fojtotta el az èrzèseit. Ès talàn veszélyeztetve èrezte magàt, hogy eltèrítem a terveitől, nem tudom. Vagy önértékelési zavarról is szó volt, mert volt kisebbségi komplexusa is, úgy làttam. Talàn szeretni képtelen ember volt, mert azt mondta, hogy nèha úgy èrzi, nincsenek èrzèsei, bàr velem gyengéd volt.

Köszi előre is!