18 éves korod után mihez kezdtél az életeddel napjainkig?

Elmentem egyetemre, mellette elkezdtem dolgozni diákként egy másik szakmában (véletlenül alakult így), ami nagyon megtetszett. 20 évesen döntöttem úgy, hogy a kezembe veszem az életem. Ekkor kezdtem el újra rendszeresen sportolni, majdnem minden nap, szerencsére azóta is tartom az ígéretem magamhoz. És ekkor kezdtem el kicsit jobban gondolkodni azon, hogy mit szeretnék ténylegesen kezdeni magammal szakmailag. A mesterszakot már úgy választottam, hogy kicsit abba az irányba orientálódjak, amit szívesebben szeretnék szakmámnak, mert az első nem volt az igazi, úgy sem, hogy érdekelt. Laza volt a mesterképzés, nem éreztem elégnek, ezért a második évre bevállaltam egy másik alapszakot levelezőn és közben a munkahelyemen is elég sokat haladtam előre. Ekkorra alakult ki egy normális baráti köröm a különböző képzéseken és a jelenlegi párom által megismert emberek keverékéből, amiért a mai napig hálás vagyok. 22 éves korom óta folyamatosan dolgoztam a képzéseim mellett, voltak nagyon nehéz pillanatok és sakkozás az idővel, ami miatt sok dolog kimaradt az életemből, de sietni akartam, nem 30 évesen kezdeni felhúzni a karrierem, szóval nem volt opció, hogy kivárom a képzés végét. Tudja a fene, hogy hova siettem, de végülis megérte egyben letolni, már biztos nem lenne hozzá türelmem.

Az első alapszak végén eközben végérvényesen megszakítottam a kapcsolatot apámmal és lezárult egy nagyon szomorú, rettegéssel teli időszak az életemben ennek köszönhetően. Végre nem éreztem úgy, hogy haza kelk mennem napközben és ki tudja, mire érek haza. A pánikrohamaim sem jelentkeztek azóta. Még mesterszak első évében megismertem a párom egy online társkeresőn, abban az évben örököltem egy kicsi lakást, oda költöztünk együtt végül. Rá egy évre megkérte a kezem. :)

És most itt tartunk. Esküvőre gyűjtünk, én nagyobb lakásra is, illetve szeretnék még bevállalni egy másik képzést ezután, szintén levelezőn. Aztán passz, időm, mint a tenger, gyereket nem akarunk, csak élvezni kicsit az életet és többet látni a világból, mint amire lehetőségünk volt eddig. Aztán ahogy magam ismerem, nem bírom ki és visszamegyek kutatni az egyetemre, ha egy mód van rá vagy vállalkozásba kezdek. Mindenképp valami nagyobb volumenű dolgot szeretnék. :)

25n

18 évesen, érettségi után egyből elkezdtem dolgozni egy nyomdában grafikusként, de végül mindenre is betanultam. Közben egy évig jártam egy OKJ-s grafikus képzésre, hogy azért valami papírom is legyen róla. Hétköznap dolgoztam, hétvégén suliba jártam.

20 évesen megtaláltam a páromat, jelenleg az összeköltözést próbáljuk megoldani, sajnos az albérlet kilőve, a kutyáim miatt nem engednek sehova. Úgyhogy keresgélünk valami kis házikót, meg spórolunk ezerrel önerőre.

21 évesen megszereztem nagy nehezen a jogsit, sajnos a vírus miatt nagyon durván elhúzódott, másfél évig tartott. Fél évre rá vettem egy kocsit.

22 évesen felmondtam a munkahelyemen, most otthonról dolgozok, egy másik nyomdának szerkesztek. Mellette van egy csomó időm, így hetente kijárok menhelyre önkénteskedni, illetve kirándulni járunk.

1. Kamusuliba jártam alibiból, nem csináltam semmi értelmeset.

2. Beiratkoztam egy rendes suliba, elkezdtem dolgozni.

3. Munkanélküli lettem, lébecoltam.

4. Újra elkezdtem dolgozni, sportolni, tanulni, minden jóra fordult.

5. Aztán minden rosszra, egyre jobban gyűlöltem magamat és az életemet.

6. Otthagytam a munkát, elmentem egyetemre, de azt is otthagytam.

7. Elmentem egy újabb munkahelyre, de nem bírtam sokáig.

8. Most munkanélküli vagyok, nincs semmi a kezemben, amivel normális állásom lehetne. Kidobtam az éveimet, amíg minenki más sikeres lett. Jelenleg öngyilkosságon gondolkozom.