Az Y generációnak nehezebb volt megbirkózni az élettel, mint a többieknek?

Szerintem nekünk, Y generációnak a legjobb, mivel még mi tudtunk együtt játszani kint a szabadban, a gyerekkorunkat nem mérgezte meg az elektroszmog, nem lettünk már 2-3 évesen függők tőle, mint pl. a mai gyerekek. Nálunk ugye nem volt internet, ezért nem is vehettünk részt olyan b..romságos kihívásokban, mint amik manapság terjednek a neten. A legtöbb fiatal nem szenvedett depresszióban, önutálatban, mint manapság megy a fiatal tinik között.

Én még tudom, hogy milyen a régi Disney-meséken felnőni, értékelni azt, hogy gyerekkoromban pl. kiszámíthatóbb volt az időjárás, nem volt ekkora korrupció, infláció, nagyobb volt a biztonság, nem volt elterjedve ez a melegőrület...stb. Akkor még a szivárványnak nem volt más jelentése, csak az, hogy az egy szép égi jelenség, és bátran felvehettél ilyen színű ruhát, és nem bélyegeztek meg miatta.

Viszont tanúja lehettem a folyamatos technika fejlődésének, amit, ha az emberek nem tanulnak meg kezelni, akkor könnyen függőkké válhatnak.

Nem nekünk okoz nehézséget a hirtelen technikai fejlődés, hanem inkább ez az idősebbeknél okoz problémát, pl. a 60-80 éveseknek.

1-es hozzászóló.

Szépen összefoglaltad.

Illetve nem volt ennyi önmagát megjátszó, színész ember.

Mai fiatalok nagy része (tisztelet a kivételnek) sem szabatosan beszélni, sem szabatosan írni nem tud. Funkcionális analfabéta a nagy része.

Bizalom, hit, biztonság, odafigyelés, átláthatóság, tisztelet kiveszőben van.

Amúgy az “informatika” térhódítása már az én generációmat is összezavarta.

Értékrendi válság alakult ki.

88as vagyok, nekem semmi nehézséget nem okozott, és ahogy nézem az idősebb 40es korosztálynak se, mivel nem egyből estek be ezek, hanem fokozatosan, ahogy fejlődött a technika...

Ahogy elnézem a 60as korcsoportnak rosszabb. Anyósom pl most örökölte meg férjem okostelefonját és a tablettel is csak pár éve barátkozik apósommal egyetemben. De még a keresési előzményeket se tudják törölni és egy filmet se tudnak leszedni torrent megosztóról. Nekik még most is a papír a mérvadó. Nem evidens ez persze, anyámék ügyesebben kezelik, de anyám meg nagyon hiszékeny, apám meg éppen az ellentetje, minden bokorban farkast lát. Állandóan a személyes adatait félt. Még Facebookja sincs, mert utána ne kémkedjenek ... A többi közösségi oldal egyenesen ördögtől való.

Nagymamáim, akik 80+osak, már nem érintettek, mert nem érdekli őket, megvannak a szokott dolgokkal.

Szerintem a századforduló táján születetteknek a legrosszabb. Átéltek két világháborút, holokausztot, kommunizmust, 56-ot. Kiirtották a rokonaikat, megerőszakolták őket a szovjet katonák, elvették mindenüket. Átéltek spanyolnáthát, gyermekbénulást.

Ezzel szemben én 85-ben születtem, nehogy már az a felmenőimhez képest nehézséget, hogy gyerekkoromban VHS-en néztem a Kacsameséket, kamaszként butatelefonom volt, most meg Netflixet használom, és közben néha pittyeg a Messenger.

És ma már itt tartunk, sajnos:

[link]

Idáig süllyedt az emberiség.

Látom, hogy mennyire megosztó az 1. válaszom. Ez van. Én 31 évesen így látom a helyzetet.

Kedves 6-os hozzászóló.

Igazad van. Ez még rosszabb lesz. Viszont a megoldás adott!

Jó lenne, ha az oktatás része lenne már az:

- illemtan, viselkedéstan,

- gondolkodási módszerek, intelligencia fejlesztés,

- tanulási-, kutatási- és információ szűrési módszerek,

- interaktív adatbázisokat kellene létrehozni, hogy az információk különbféle tálalási módszerek által, bárki számára elérhető legyen,

- gyakorlati erkölcstan (szerepjáték, kisfilmek) is szükséges,

- politika ismeret és érdekérvényesítés is,

Edward De Bononak igaza van!

“…azért nem tudunk megoldást találni a globális problémákra, mert a gondolkodás maga is a megoldandó globális problémák közé tartozik. Sőt mi több: a globális problémák gyökere eltompult elménkben keresendő.”

#7

Ez kevés. Az érzelmi intelligenciát is jó lenne fejleszteni. Meg kéne tanítani a gyerekeket a helyes stresszkezelésre, meditálásra, hisz rengeteg betegséget a stresszes életvitel okoz. Viszont, ha megtanuljuk helyén kezelni, akkor jóval kisebb az esélye annak, hogy mi magunk betegítjük meg magunkat.

Emlékszem, hogy általános iskolás koromban talán 3.-os voltam, hogy a napközis tanárnőm leültetett minket a földre körben a tanterembe tanulás előtt, betett egy meditációs anyagot és azt csináltuk végig tanulás előtt. Ma vajon hány ilyen tanárnő van, aki ilyet csinál?

Hiába mondják azt, hogy jaj, túlterheltség..stb. És? A sok felesleges tananyag helyett sokkal reálisabb, hétköznapibb anyagokat kéne leadni a gyerekeknek. Életre kéne nevelni és nem csak lexikális tudást adni nekik. És az pedig nem jó hozzáállás, hogy majd az élet megtanítja nekik.. az iskola mire való akkor? Nemcsak írni és olvasni kell megtanulni a suliban.

8-as.

Igazad van. Én már nagyvonalakban összeállítottam a tantárgylistát.

Politikai, parlamenti oldalon nem nyitottak rá.

Ha gondolod átküldöm vagy megosztom.