Egy szingli, egyetemista tanuló (mondjuk nem otthon él), kevésbé felnőtt, mint egy ugyanúgy 25 alatti házas, gyermeket nevelő felnőtt?

#20

Pl. nem volt munkanélküliség, stabilan tartott árak voltak, panelprogram volt, bérlakások voltak, amiket idővel megszerezhettél, ellenben ma kiszámíthatatlan a pénzügyi helyzet, bármikor bárki elveszítheti a munkáját, irreálisan fel vannak fújva az ingatlanárak, ha pont a normális kategóriába tartozol, azaz tanulsz, dolgozol, esetleg a kettőt együtt, semmi, azaz semmi támogatást nem kapsz, ha nem jönnek össze a dolgaid mehetsz az utcára, pedig full becsületesen akarsz előrébb jutni. Tehát szociális háló is egy nagy nulla. Csak ennyi a különbség ami nekem most hirtelen eszembe jut.

21. De most pont, hogyha gyereket akarsz, akkor ott van sok tízmillió forint különböző állami támogatás. Pont, hogyha huszonévesen gyereket akartok majd, akkor rengeteg pénzt kaphattok hozzá. Főleg akkor, hogyha tanult és/vagy dolgozni akaró emberek vagytok és amúgy magatoktól is elindultatok már az életben. (Tehát nem a nullára akartok családot, hanem magatoktól is menne, csak a sok külső pénz még nyilván sokat segít.)

Eddig úgy tudtam azok sírtak a sok állami támogatás miatt, illetve a segítség hiánya miatt, akik nem akarnak soha családot.

(Kiegészítés: Nem vagyok fideszes, és én sem kaptam semmi állami támogatást még, mert 28 éves egyedülálló vagyok.)

Én nem tartom magamat egy okos embernek, főiskolát sem végeztem, önálló sem vagyok, de szerintem a régi rendszer sem volt túl jó.

Az oké, hogy nagyobb volt a létbiztonság, de semmi kitörési lehetőség nem volt.

Nem lehetett külfödlre sem menni csak engedélyekkel.Még nyaralni sem, sehova.

Szerintem a 90 és 2000-es évek nem voltak rosszak, viszonylag nyugi volt. Az igaz, hogy már kevésbé stabil, de aki akart az tudott családot alapítani. Aki meg nem az milliárdosan sem fog.

Akik a régi rendszer után születtek azok már másban nőttek fel, másképpen nevelték őket, jobban kiszolgáltatottabbak, nem jó a problémamegoldó készségük.

Felnőtté válás nem egyik napról a másikra történik meg. Nincsenek kőbe vésett dolgok, ami miatt valaki felnőtt lesz. Én eddig otthon laktam, nem dolgozom, havi szinten utal anya nekem. Otthon nagyon sokat takarítok , mosok, vasalok. Nincs energiám és időm dolgozni , mert az orvosira járok. Így is néha a határaimat feszegetem . Van egy felújított lakásunk , oda fogok elköltözni . Pár hete mondtam a páromnak, hogy olyan rossz érzés , hogy a szüleim pénzéből élek . Ő erre mondta, hogy most még nekem van szükségem a támogatásra, mert nem értem el a céljaimat teljesen . Viszont később a szüleim fognak rám számítani és én fogok tudni nekik segíteni .

Sok ember irigy a másikra, ha kiderül a szülői támogatás. Viszont senki sem döntheti el, hogy hova születik meg. Viszont a saját jövőét már tudja alakítani , tenni tud érte.

Önállóan intézem a szükségleteimet, szervezem az életemet, közben segítek a mamámnak, ha kell. Viszem orvoshoz, ellátom őt, ha nincs gondozója az nap.

Kérdező : nem ciki segítséget kérni! Én is jártam pszichológushoz. A mentális problémákkal foglalkozni kell. A barátok és a család pedig jó esetben azért van, hogy a rosszabb időszakokban is támogassa a másikat.