Egy szingli, egyetemista tanuló (mondjuk nem otthon él), kevésbé felnőtt, mint egy ugyanúgy 25 alatti házas, gyermeket nevelő felnőtt?
Figyelt kérdés
Sokan vitáznak arról mi a felnőtté válás kritériuma, de akár több is lehet. Szerintem sokan nem felelünk meg minden feltételnek. Én láttam már fiatal anyukákat, persze óriási büszkeség egy gyerkőc, de attól még lehet a szülője felelőtlen, nem túl életrevaló, akit mondjuk a párja lát el, és nem is nagyon érdeklik a perspektívák az életben. Ezzel szemben aki karriert próbál építeni, de ezért inkább mamahotelezik évekig, mert olcsóbb, azt kevésbé tekintik felnőttnek, mint aki előbb hozza azt a társadalmi normát, hogy az az igazán hasznos állampolgár, aki komoly kapcsolatban él és gyermekei is vannak. Sajnos meglehetősen konzervatív kormányunk törvényei még inkább erősítik ezt a szemléletet, és rengeteg diplomagyűlölő ember van. :( Én örülnék neki, ha többen foglalkoznának a saját dolgukkal. A Facebook profilomon is csak annyi van, hogy egyetemre járok, az nem, hogy PhD-ra. Aki tudja, tudja úgyis. Párom nincs, szüleimtől külön élek. Igen, tanulgatom a felnőtté válást, nem könnyű, sokat kell tervezzek, szervezzek, ami nem az erősségem, másnak meg természetes. De azt gondolom önmagában sem egy diploma sem egy gyerek nem tesz valakit igazán felnőtté, ezt útközben tanuljuk és egyszer eljön az a pont, amikor nem lesz kérdés, hogy igen, már felnőttünk.2022. jún. 16. 22:24
11/29 anonim 
válasza:
válasza:Ha eltartják, akkor nincs miről beszélni, nem él felnőtt életet, akkor sem ha 40 éves. Ennyi.
12/29 anonim 
válasza:
válasza:Hát az a felnőtt nálam,aki képes Önálló döntéseket hozni és vállalja a felelősséget ezen döntések után.Az hogy otthon él,az lehet attól még,hogy így kevesebbet kell kiadnia lakhatásra és tud gyűjteni.Én is így csinálom.Attól még felnőttnek tartom magam,mert van külön életem amiért én felelek
13/29 anonim válasza:
válasza:Hát figyelj, én a felnőttséget se végzettséghez, se gyermekhez nem kötném. Nekem pl lakótársam 24 éves, kitűnő tanuló az egyetemen, szeretne doktori iskolába is jelentkezni, de olyan dolgokat művel itthon, hogy az hihetetlen. Nagyon gazdag a családja, akik gyerekként egy buborékban nevelték, és kertes házban. Amikor összeköltöztünk, nem tudta hogyan kell vízórát leolvasni vagy hogyan működik a kaputelefon, ami felfoghatatlan, mert azt hittem ilyen ember nem létezik, aki ezeket ne tudná. Mai napig hallom, ahogy órakat beszél telefonon a szüleivel, és kb azt is megbeszéli velük, hogy mikor megy ki wc-re, szinte egyetlen önálló döntése sincs, és borzasztó sértődékeny, mert nincs hozzászokva ahhoz sem, hogy az ember jogosan szól neki otthon valamiért. Nem tekinteném felnőttnek. Ellenben anyámék engem 22-25 évesen vállaltak be, mindketten dolgoztak, saját lakásuk volt, és sosem szorultak plusz pénzre a szülőktől. Ők már fiatalabb korban is elég érettek voltak a családalapításhoz. De hozzá kell tenni azt is, hogy más idők járnak most, mint régen. Én abszolut a gondolkodásmódhoz kötném ezt. Aki érdeklődőbb a világ, az ország problémáira, egyedül él, dolgozik, maga fizeti a számláit, képes önálló döntéseket hozni, nagyobbakat is, anélkül, hogy minden sz@rért hazatelefonálna, szerintem azt tekinthetjük felnőttnek.
14/29 anonim válasza:
válasza:Szerintem aki eltartott, az nem felnőtt. Persze vannak kivételek.
15/29 A kérdező kommentje:
Mindenkinek ment a zöld kéz, köszi a véleményeket! :)
2022. jún. 17. 23:35
16/29 anonim válasza:
válasza:A felnőtté válás relatív. Szerintem ott kezdődik, hogy felelősséget vállalsz magadért vagy másokért. Úgy gondolom, hogy egy becsúszott gyerek is tehet felnőtté egy 18-20 évest, amennyiben ő gondoskodik a gyermekről és nem megy el pl.: szórakozni, amíg a szülei pelenkáznak. De ugyanúgy felnőtt az a szingli is, aki önálló háztartást vezet és közben dolgozik, de az is aki még otthon él, de bizonyos szempontból el tud különülni a szüleitől. Én 24 éves vagyok, még nem tartom magam felnőttnek, mert hiába dolgozom már, de a szüleim teljes mértékben eltartanak, és a kis lakásban fizikailag se tudok annyira elkülönülni. De még idén el fogok költözni, mert zavaró számomra ez az állapot. Nehéz lesz, de szükséges ahhoz, hogy magamban is le tudjam zárni a hosszúra nyúlt kamaszkorom.
17/29 anonim válasza:
válasza:Ki dönti el, hogy ki felnőtt? A hat osztályt végzett szomszéd néni, aki a nevedet sem tudja, de rád néz? Ha 18 éves elmúlt, vagy 16-18 év közötti, es a gyámhatóság engedélye révén házasságot kötött, akkor jogilag nagykorú. Ha önálló, felelős döntésekre képes a megfelelő életviszonyokban, s kereső tevékenységet folytat (ilyen a PhD ösztöndíj is) az elég. Nem mindenki egyforma. Senki sem jogosult kellő ismeretek nélkül, kívülről, ismeretek nélkül megítélni embereket, és eldönteni, hogy szerinte ki felnőtt(ebb), és ki nem. A személyiség érettsége eltérhet. Amúgy csodálkozom, hogy PhD hallgatóként ez nem világos. Fura ez a diplomagyűlölet dolog is. Azoknak a szokása, akiknek max. érettségi vizsgája van (de azt hiszik, hogy még az X szakkérdés professzorainál is mindent jobban tudnak a szakterületen /is/). A tipikus, öntudatos, nagyképű, világ esze, ki ha én nem nagyszájú, okoskodó, az élet iskolájában végzett (szellemi) proletárok.
18/29 A kérdező kommentje:
17-es szerintem neked nem sikerült értelmezned az egész kérdésem mondanivalóját. Én PhD hallgatóként nem örülök neki, hogy végletekben gondolkodó emberek vannak, akik szerint csak bizonyos feltételek tesznek felnőtté. És ezért sem szeretem híresztelni, hogy PhD-n vagyok, hogy a szüleim tudtak nekem venni lakást, mert bizony volt olyan ember aki megutált emiatt és komoly önértékelési gondjaim lettek miatta. Nem tehetek arról, hogy tudtak nekem lakást venni és arról sem, hogy a koronavírus miatt depressziós lettem, gyógyszeresen kezelnek. Szóval képes vagyok gondoskodni magamról ez egy jó pont. Mások, akikre azt hittem, számíthatok, pedig hátba szúrtak, mert gondjaim lettek. Értéktelenítették az érzéseim, mert "van hol laknom, felvettek PhD-ra és hálátlan vagyok, ha ezek után még gondjaim vannak". Sajnos van az a pont az életben, amikor az ember már nem (vagy nem csak) materiális okok miatt aggódik. És ha diplomás ember létére valaki mentális beteg lesz, azt valószínűleg előbb lenézik, mint azt, akinek emellett materiális gondjai is vannak. Szóval én azért nem érzem magam eléggé felnőttnek jelenleg, mert beleütköztem bizonyos problémákba, amiket egyedül nem tudtam megoldani. Nem tudtak segíteni azok az emberek sem, akikre számítani szerettem volna. Úgyhogy egy út maradt, a szakemberek segítsége. De mivel felkerestem a lehetőséget és elindultam a gyógyulás felé, ez már egy felnőttre való viselkedés, úgy vélem. Régen gyerekesebb voltam, mert szerettem kiadni magamból mindent és elmondani a gondjaimat. Ez nagyon idegesítő és fárasztó lehetett másoknak. Nem kell csodálkozni, hogy alig maradt meg mellettem valami. Erre is rájöttem már. És ami a legszomorúbb, hogy sokan visszaélnek a bizalmunkkal. Úgyhogy ha van egy-egy barátunk, akinek tényleg el merjük mondani, akiben bízhatunk, az nagy kincs. Nem elég akarni. Erre nem lehet akárki vevő. Mert nem is vagyunk lelki szemetesládák. Úgyhogy a felnőtté válás közben rájöttem, hogy nem csinálhatom ezt, mert eltaszítok másokat. Meg kell tanulnom vagy egyedül megoldani a gondjaim legnagyobb részét, vagy marad a szakember. Más ezekben a dolgokban jó eséllyel nem tud segíteni és még meg is utál a végére.
2022. jún. 18. 15:17
19/29 anonim válasza:
válasza:"nem tudta hogyan kell vízórát leolvasni "
Amúgy azt még én sem tudom rendesen leolvasni 30 évesen :)
20/29 anonim válasza:
válasza:13. "Ellenben anyámék engem 22-25 évesen vállaltak be, mindketten dolgoztak, saját lakásuk volt, és sosem szorultak plusz pénzre a szülőktől. Ők már fiatalabb korban is elég érettek voltak a családalapításhoz. De hozzá kell tenni azt is, hogy más idők járnak most, mint régen."
Mi volt az, ami anyádékat vagy a szüleink generációját nem akadályozta meg abban, hogy 22-25 évesen gyerekük legyen, de a mi generációnkat megakadályozza? Csak érdekel, mert nem fejtetted ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!