Jövendölés a "mai fiatalok" hozzáállásáról a későbbiekben?

2000-ben a Nők Lapjában volt egy cikk arról, hogy bezzeg a "mai" (=akkori) 10 évesek milyen gázak, mert a Game boyt nyomkodják egész nap, és nem fociznak, mint a régiek. És persze nem tisztelik az időseket. Az akkori tízévesek azóta felnőttek, és arról eszmefuttatnak, hogy bezzeg ők még Game boyoztak, és nem TikTokoztak, mint a maiak.

Ja, és ők még tiszelték az időseket. Nyilvánvaló. :)

Középkorú férfi vagyok és sajnálom a fiatalokat,mert sok lehetőséget már nem kapnak meg,amit mi még bőven.

Nagyon elrontunk sok mindent, ami majd rajtuk csapódik le.

És még annyit, nem szeretnék olyan önző ,korlátolt öreg lenni, mint a mai öregek,nyugdíjasok.Szégyellném magam,ha a fiatalok kárára kapnék nyugdíjemelést, vagy előnyöket.Aki családot alapít,aki dolgozik azt kell legfőképpen megbecsülni !

Jah, az öregek, meg a korosztályunk azon tagjai, akire a fasz sem kíváncsi az ellenszenves viselkedése miatt, csak ennyit látnak belőlünk.

Ne aggódjatok, van egy csomó szép élményünk, aminek része, de nem egésze a közösségi média és az online tér. Nem akarok gyereket, de lenne mit mesélni nekik már most is. Semmivel nem rosszabb vagy üresebb az életünk, mint a szüleinké volt. Pedig az én szüleim az 50-60-as években születtek.

Szellemileg meg nem vagyok annyira visszamaradott, hogy akár a mostani tini korosztályt, akár az utánuk következők közül bármelyiket lenézzem azért, mert más trendekre vannak rákattanva és másképp viselkednek, mint mi. Ez az élet rendje. Az idősebb korosztály sem teremtett annyi értéket, amennyit teremthetett volna, mindenki söprögessen a saját háza táján, amíg még tud.

26n

fiatalság bolondság >

öregség irígység :-)

Erre a cikkre gontoltam amúgy. de nem olyan jó nem érdemes elolvasni :D csak kiidézek belőle:

"Elintéztük, hogy gyerekeink alkotják az első olyan nemzedéket, amelynek „tuti” rosszabb élete lesz, mint a miénk."

" az a baj, hogy itt és most, szisztematikusnak látszóan visszaélünk hatalmas szerencsénkkel.

És ezzel mindig tisztában voltunk. Most is.

És mégis… megtesszük. Mert megtehetjük.

Mit? Hogy nem adjuk át a stafétabotot. Hogy nem egyszerűen számszerűen (csak az Egyesült Államokban 74 millió a nemzedékemhez tartozó, háromszor annyi, mint a hetvenes években születetteké és ez az arány jellemző mindenütt a „mérvadó” világban) vagyunk fölényben, hanem a politikai-gazdasági-pénzügyi-szellemi szférában, illetve a média tulajdonlásában és irányításában is. A következő nemzedékek mind nekünk vannak kiszolgáltatva."

[link]

tudományos pályákra gondoltam, értelmiségiekre, például orvos, tanár stb, a 0 olvasást és a színvonaltalanodást segíti elő a közösségi média, meg a függőséget, hogy "ne tudjon az ember másra gondolni" még a tanulás alatt se. "jajj lemaradok", "jajj kimaradok", "ki írt", "új bejegyzés megjelent -e", "hány lájkot kaptam"...

A jövőt elképzelni se tudom, nem tudom ha én leszek nyugdíjas, mi lesz, lesznek -e még akkor itt orvosok-ápolók, bárki...

19: lassan már több mint húsz éve van közösségi média és azalatt elég sok orvos és ápoló szerzett végzettséget szerte a világban. Nem beszélve a többi értelmiségi pályáról.

Nem azért nem lesz orvos nyugdíjas korodra mert hujuj közösségi média, hanem mert tömegesen mennek nyugatra, ahol megfizetik őket. Nem azért nem lesznek tanárok mert nem tudnak tanulni az egyetemisták a Facebook miatt hanem mert nulla motiváció van tanárnak tanulni (szar fizu, nincs megbecsülés, 5+ év egyetem/gyakorlat stb stb)