Csak nekem tűnt fel, hogy az embereknek jóformán csak a párjuk fontos, és senki más?

A családos azért nem jó példa, mert sok szülőnek a gyerek egy párja sem jó. Tipikusan toxikus családokban áskálódnak a gyerek párja ellen, aki egy idő után leépíti a családot. (Lehet a családnak is igaza, ha a pár tényleg gáz, pl alkoholista).

Az új párral mégis mit kéne csinálni? A gyerek ott van, nem választás kérdése, hogy nem leszel szülő és elfutsz az új pároddal.

A barátoknál nekem is fura, amikor vki mindent átszervez a párja miatt. Van mindkettőnknek baráti társasága, nem is együtt járunk mindenhova mindig.

Szerintem a család van túlmisztifikálva... Azt nem az ember választja, az olyan szar és áruló vagy épp ellenkezőleg jó és szerető, amilyenre sikerült, amilyenbe érkezett az ember. Én a párom mellett lennék, ha valaki támadná a családomban. Egy dolguk van, hogy engem támogassanak és velem örüljenek. Aki erre nem képes, az tulajdonképpen miért hívja magát a családomnak?

A barátok kicsit más téma, ott azért egy jó ideig az a fontos, aki már bizonyított. Ha az új párom nem bírja őket elfogadni, akkor egyértelmű, ki lesz a gyenge láncszem. Ugyanakkor normálisak a barátaim és pontosan tudják, hogy mivel a párommal akarom összekötni az életem és saját családot, ezért ha bármi van, neki fogok kedvezni és nem a saját fejem után megyek haverkázni az éjszaka közepén.

“Szerintem a család van túlmisztifikálva...“

Hát szerinted… errefelé 100-ból 99 család diszfunkcionális nemnormális család. Szóval megértem az álláspontodat!

Attól máshol meghalnak az emberek a családjukért. Nem kell messzire menni annyira. Albánia pl.? Ott ahol klánokba szerveződnek a családok és egy életre összeköti őket és bármikor számíthatnak a másikra, ölni és meghalni tudnak a másikért! Szóval…