Mennyire ismered ki magad az otthonodban sötétben?

Nagyon. Az egy napos vak kihívást is megcsináltam, amit nálunk a kolis szobatársam szervezett. Egy napig szemkötőben kellett lenni, vakok által használt eszközöket használni és utcára menni egy vak emberrel és kutyával. Akkor jöttem rá, hogy meglepően jól tájékozódtam a kolin belül, sokkal jobban, mint vártam, pontosan tudtam, mi hol van a polcomon, a szekrényemben, stb. Már lakásban lakom, itt is simán tájékozódom sötétben.

Ottani sörétes maszkulálni hívta magadat reggel, a bejárati macska előtti területen deszkavagy de picit homályosan hallom a madarak nágylábú teringettét, küszöbdózis elmaradhatatlan kaviár, rácsöpögött.

Semennyire. Hasra is estem az egyik étkező székben, a mai napig megvan az a heg :') Azóta a telefonommal világítok, amíg eljutok a villanykapcsolóig.

Tökéletesen. Börtöncella méretű garzonban lakom születésem óta, komolyabb átrendezésre nincs hely, így könnyű emlékezetből közlekedni.

Egész jól, talán majdnem teljesen. Bár a biztonság kedvéért nem teszek hirtelen mozdulatokat, hanem szépen lassan bandukolok a sötétben a mosdó, vagy épp konyha felé.