Hogyan kezelsz egy olyan embert akit a családodban mindenki kedvel de neked nem is köszön?

9.-es

De akkor azt érzem, hogy jön az, hogy "mi a bajod, túl érzékeny vagy blablabla..", "jaaj, dehogy is félreérted, mit kell ebből ügyet csinálni stb..".

kicsit ilyen sak matt érzés, és kb érdemes lenne megszakítanom a családom jórészével a kapcsolatot emiatt, legalább is ezek az érzések felerősödnek ilyenkor

akkor meg átmegy erőlködésbe mintha bizonyítani akarnék valamit, ezt már próbáltam, de ha már többször előfordult, nem tudom azzal mit csináljak sokadjára

Nem az, van, hogy egy két ilyen után tisztázódik és után nem érzem ezt a furcsa viszonyt, hanem ez a bizonytalanság, hogy most akkor idejössz hozzánk és elkezdesz ignorálni és azt nekem úgy kéne kezelnem mintha nem is történt volna semmi érzés

és egy ilyen jó kezdés után valahogyan valami agyi mentális technikával valahogyan elkéne érjem, hogy minden öröm és boldogság?

Úgymond a vidámsággal és kedvességgel "visszatámadni"?

Szerintem az a fő gond, hogy más értékrendünk van, akinek gyereke van már 24 évesen az más értékrendű mint akinek nem, 28 évesen

A család pedig el van ájulva mikor a tesómék hozzák a gyereket, és ilyenkor totál azt érzem ,hogy valami gnóm érzelmi világom van, hogy én nem tudom ezt a majd hogynem addiktív örömködő csodálatot szolgáltatni egy gyereknek

Volt, hogy csak 2-en voltunk és akkor beszélgettünk, de mikor többen vagyunk kb lehetetlen velük kommunikálni, mindig csak a gyerek olyankor

Ugye mert nagyon erősen előjön az az érzés ilyenkor, hogy ahogyan a gyerek nő fel egyre inkább elmúlik a cukisága ezt jobb esetben felülírja a szépség és a kontrollálhatóság ha viszont nem így van akkor a szeretet csap elvan zárva, és jönnek az elvárások

Úgy érzem, hogy ez egy univerzális jel arra, hogy az ember új életet kezdjen a családjától távol, mert ez csak viszi lejjebb érzelmileg