Hogyan kezelsz egy olyan embert akit a családodban mindenki kedvel de neked nem is köszön?

A következő a szituáció: Jönnek ide a szüleimhez ( most itt lakom velük ). És hozzák a gyereküket, és mindenki annyira el van foglalva vele, hogy kb egy szót nem lehet szólni senkihez, mert meg sem hallják, köszönni már esélytelen, vagy ha igen, akkor az úgy van, hogy ha éppen köszönnek akkor én is tudok nekik köszönni

Csak azt nem értem, hogy hogyan lehet, hogy én ennyire másképpen élem meg ezt ,mint ők, valószínű ez áll a dolog mögött

1.-es de most érted, ilyen dolgot meg kérdezni? Eleve, hogyan juthat ide a dolog? Mi sülhet ki ebből, hogy ha én erre rákérdezek?

Úgy érzem annyira orbitálisan más hullámhosszon vagyunk, hogy ezt kár feszegetni, de mégis nem tudom mit csináljak, mindig elvonulok amikor jönnek, ezt sem jó megoldás

Megérkeznek a tesómék a szüleimhez, és mindenki üdvözli őket, én pl pont nem vagyok ott hanem később jövök a nappaliba, a felesége rámhéz, mivel látja, hogy jövök erre én ráköszönök de nem köszön vissza hanem arra koncentrál amit eddig is csinált ( a gyerekkel foglalkozik )

Ezt, hogyan lehetne másképp értelmezni?

Volt már olyan, hogy csak ketten voltunk akkor csak beszélgettünk az élet dolgairól, akkor nincs ez az érzés bennem, de amikor már sokadjára jön vissza ez a nem köszönés amikor sokan vagyunk. Az egy kicsit erős

Mármint, érted nem egyszer vagy 2x, hanem az évek alatt elég sokszor megismétlődnek ezek

Nem veszi észre a másikat, vagy direkt ignorál?