Miért okoz problémát az embereknek az,hogy én "elvagyok a kis világomban"?

Az az igazság, hogy aki nem jár emberek közé, nem beszél és elfordul másoktól, az csak a saját lelkivilágát félti a sérüléstől.

Mert ugyebár ha mindenkit utálok, akkor senki nem tud megbántani. A magam köré épített vár marha kényelmes és biztonságos.

Az a baj, hogy ezzel saját magadnak ártasz, és előbb-utóbb piszkosul emberhiányod lesz. Mert rá fogsz jönni, hogy nem is olyan jó, ha mindenkit leszarsz, és téged meg levegőnek néznek.

Én is azt mondom, hogy menj emberek közé, ajánld fel a segítségedet idős embereknek, vagy akit látod hogy rászorul. Kérdezd meg az embereket, hogy vannak, el se hiszed, de ez az egyszerű banális kérdés mindenkinek nagyon jól esik, mert úgy érzik, hogy foglalkoznak velük.

Minél több kedvességet adsz, annál többet kapsz vissza.

Ezt saját tapasztalatból mondom, mint egy egykori szörnyen megbántott, maga köré várat építő, introvertált személy.

Sok évbe telt, mire rájöttem arra, hogy nem jó ez így, és nagyon örülök, hogy nyitottam a világra, mert amikor Édesanyám elhunyt, minden barátom jött és segítettek túljutni a gyászon.

Ha tök egyedül lettem volna, a falat nézve azokban a borzalmas időkben, valószínűleg már nem is élnék.