Kell-e az embernek a programjának lennie ahhoz, hogy nemet tudjon mondani egy hirtelen segítségkérésre?

Egy családtag építkezik, és a család segít nekik, és előző nap tudtam meg, hogy ma kellene segítség neki

Vissza tudom ezt-e utasítani úgy, hogy ne én legyek a bűnbak?

Azért zavar egyébként a dolog, mert úgy érzem, hogy természetesnek vesznek, és ezért már egyből elvárják, hogy segítsek anélkül, hogy jóval előtte szólnának, szólván, hogy "mi dolgom lenne ..."

Muszáj elfoglaltnak lennie az embernek, ahhoz, hogy ne kerüljön ilyen helyzetben, vagy az elfoglaltság látszatát keltenie?