Az emberek miért viselkednek így a beteg társaikkal?

Azért, mert ahogy azt sem várhatod el, hogy a nyílt csonttörésed ellássuk, úgy azt sem, hogy az agybajoddal laikusként kezdjünk valamit, ha már baszol elmenni saját igényességből orvoshoz.

Bocs, de ne nekem kelljen már más egyéni problémáira tekintettel lennem, nekem is van elég, mindenki magáért felel. Várhatsz megértést, mialatt gyógyulsz, de a kezeletlen problémáid mögé bújni és elvárni, hogy a világ idomuljon hozzád, egy ritka undorító szokás.

Ha mindenki olyan rossz helyzetbe van mentálisan hogy másokat bántson és vadidegeneken kitöltse a feszültségét, akkor miért nem figyelmesebbek az emberek?

En (is) mentalisan serult vagyok/voltam, epp ezert probalok megertessel fordulni masok fele.

Vagy tanacsot adni, tapasztalatot megosztani.

De van, aki provokal masokat, azokkal egy ido utan nem tudok figyelmes lenni, vagy inkabb turelmes. Mert a mentalis allapotod nem lehet mentseg arra, h te hogyan viselkedsz masokkal.

S most ertelemszeruen nem a komoly gyogykezelest igenyloekre gondoltam, hanem inkabb csak a mentalis-lelki serultekre.

Bar koztuk is sok van, akik nem kepeset felmerni esszel az ok-okozati ossszefuggeseket, korlatozott szellemi kapacitasuk okan.

Ha bele is megyek egy ilyen beszelgetesbe, de latom, h nem jo helyen "osztom az eszt", akkor csak ignoralom a masikat a vegen.

Amugy a gyakori kerdesek kozonsege nem mervado, hiszen az anonimitas miatt sosem tudhatod, h kivel allsz igazan szemben.

Szerintem ez attól is függ, milyen mértékű mentális betegségről van szó, mennyire súlyos. Van, akinél észre sem venni és tök normálisan elvégzi a dolgát, csinál mindent. Míg más meg erősen hatással van másokra a viselkedésével.

Nekem is voltak/vannak mentális gondjaim, amik nagyon rosszak tudnak lenni, de enyhék. Ismerek valakit (annyira nem közeli ismerős, így rám nincs hatással), aki viszont súlyosabb, ő gyógyszert szedett, többször is bekerült már a pszichiátriára, nem egy könnyű eset. Részleteket nem tudok róla, én igyekszem őt megérteni és nem ítélkezem, tudom, hogy bizonyos dolgokat a betegsége miatt csinálhat, de ha nap mint nap vele kéne lennem, lehet, hogy idegesítene vagy nem néznék rá annyira jó szemmel, akkor sem, ha tudom, hogy problémái vannak. De szerintem neki nincs is nagyon belátása arra, hogy van valami baja és szerinte mindenki hibás, mindenki rosszul bánik vele, senki nem érti meg. Nekem pl. olyan volt, hogy tudtam, hogy valami nincs rendben, eltér már a normálistól, én magam ismertem fel és kerestem segítséget és tudtában voltam annak, hogy éppen azért van olyan hangulatom, amilyen, mert szorongok.