Érzéketlen vagyok?
Volt egy kolléganőm, akit utáltam az első perctől kezdve. Meghalt pár hete. Én nem érzem ettől rosszul magam. Egyszerűen nem érdekel. Nem kívántam a halálát, de nekem megkönnyebbülés, hogy már nem kell minden nap elviselnem. A másik kolléganőm (akivel szintén nem jött ki) teljesen le van törve meg a főnökünk is.
Nem sajnálom, nem érdekel, az élet megy tovább. Velem van a baj?
Nem, sőt engem pont az irritál nagyon, amikor meghal valaki, valahogy mindig azok “gyászolnak” a leglátványosabban, akiknek közük se volt az elhunythoz, vagy kifejezetten nem is bírták az illetőt.
Szerintem az lenne a fura és a gáz, ha most hirtelen elkezdenél sírni-ríni egy olyan kolléganőd halálán, akit még csak nem is kedveltél.
Köszi a válaszokat.
1-nek írom. Azért persze adtam neki esélyt. Túlzás volt részemről az "első perctől". Úgy helyes, hogy kb. az első pár hétben kiderült, hogy nem fogjuk egymást megkedvelni és pont. Van ilyen, én nem is gyötörtem magam. És egyébként nem feltétlen én nem adtam neki esélyt, hanem így alakult, de szerintem ehhez mindig két ember kell.
Sokszor azt éreztem hogy fenyegetve vagyok és állandóan lesben kellett lennem a munkámban mert sosem tudhattam mikor tesz alám. Most meg mindenféle gyomorideg nélkül megyek be és örülök, hogy nincs. Nyilván ugyanilyen érzés lenne ha csak máshol dolgozna de most ez a tény, hogy ő halott a helyzeten nem változtat. Nincs ott és ennyi. Nekem ez jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!