Veletek volt olyan, hogy annyit cs*sztettek vagy szivattak, hogy egyszercsak elegetek lett teljesen, és érzékeny emberből tök rideggè váltatok és érzéketlennè?

Ami nálam furcsa,hogy én imádtam emberek között lenni. Szerettem a karácsony előtti tömeget az üzletekben mert az jutott róla eszembe,hogy mindenki azért van itt,hogy meglepjen valakit akit szeret.

Most pedig még egy autó hangja is idegesít reggel mikor megyek munkába.

Szerintem ez szomorú,hogy igazából mindenki úgy születik,hogy jó. Csak aztán az idővel ez megváltozik.

Engem soha nem csesztettek és nem bántottak, de egy ideje annyira elegem van a sok idióta emberből, hogy én is hasonlóan bezarkoztam, csak a család és a barátokkal tartok kapcsolatot, a munkámat elvegzem és sietek haza.

Meg rendelni is netrol rendelek, hogy ne kelljen emberek közé menni.

Pár hónapja kezdődött bennem is ez a változás, és pont a napokban fogalmaztam meg, hogy kialakult egyfajta érzéketlenség, ridegség, helyenként még akár üresség is társul hozzájuk. Pedig előtte nagyon érzékeny voltam, és mindig másokat pakoltam magam elé.

A gimis piszkálódások, valamint a kihasználásom lehetett a kiváltóok. Viszont a változás óta azt vettem észre, hogy többen keresik a társaságom, és szinte sosem vagyok egyedül. Ennek mondjuk örülök, bár jobb lett volna, ha az "eredeti állapotban" is igényt tartottak volna rám.

Én pont fordítva vagyok ezzel, intj eléggé introvertált személyiség vagyok.

De fejlesztem magam, így minél jobb az önismeretem, annál jobban megértem az embereket is a környezetemben.

Ezért egyre több időt szánok szociális tevékenységekre.

- Bár még mindig jóval kevesebbet mint egy extrovertált típus alapból.

A rideg és érzéketlen valószínűleg egy fal lehet amit önvédelemből húztál fel. Ez természetes emberi reakció. Sok hátránya van és kevés előnye, de komfortos. Remek eszköz ahhoz hogy ne kelljen tovább fejlődnöd, csak létezni azon a fejlettségi szinten ahol most vagy. Ami nem feltétlen rossz, ha jól érzed magad ott ahol jársz akkor nincs vele baj.