Hogy álljak le ezzel a színpárosítás kényszerrel?

Régóta van ilyen rögeszmém vagy mim ami ilyen kényszeres gondolat általában. Hogy muszáj pl.ha veszek új hátizsákot (amit szeretnék hamarosan) akkor olyan színűnek kell lennie ami sokat jelent nekem illetve tudok hozzá párosítani kiegészítőket, meg telefont. Terveztem új telefont (ami nem drága egyébként) is venni amiből több színben van és az a lehetőség kizárva, hogy tokot rakok rá ha raknék is átlátszót raknék, hogy lássam a színét ja és zavarna a tudat, hogy alatta mégsem az a szín... Szóval muszáj párosítanom legalább 1-2 színt vagy mindent egymással, mert belezavarok ha nem olyan, annyiszor ismétlődik a gondolat.

Most azt találtam ki, hogy eddig ugye mindig a rózsaszín volt a kedvencem, szobámat is ilyenre akarom, vennék rózsaszín hátizsákot hozzá rózsaszín telefont, egyebeket. De itt kicsit túl soknak érzem a színt.

Másik szín a zöld lenne, még ugyan élőben nem láttam a mobil színét de elképzeltem milyen lenne, mert szeretem a természetet nézni, ahogy a zöld fákat és fűket fújja a szél stb...sokat járok erdőbe kirándulni és ezzel fotózni tiszta jó párosítás lenne a szemnek. De maga a zöld szín semleges számomra, nem utálom de nem is kedvelem annyira.

Másik a fekete. Ez azért mert alapszín, mindenhez megy és a telefon amit kinéztem nagyon jól néz ki feketében és semmi kifogásom nem volt ellene, fekete hátizsák is bármi helyre is illik. De itt annyi van, hogy fekete elég unalmas valahogy és nem egyedi.

Aztán a kék, mert a telefon kékje valami gyönyörű, de ha rózsaszínre festem a szobám akkor ez a 2 szín nagyon ellent van egymással, főleg ha hátizsák is olyan lesz, de a telefont már gondolkodtam hogy kék lesz.

Szóval ezek a gondolatok ismétlődnek folyamatosan és addig fognak amíg nem teljesítem őket de addig még van kis idő. De félek, hogy hiába teljesíteném, akkor meg a másik szín jönne elő, hogy ami most van az még se annyira jó hozzám...ördögi kör! lehet kicsit kényszer tünet de semmit nem tudok tenni ellene..Legtöbb kényszeres tünetem megszűnt illetve felváltotta más, kivéve ezt,ez valamiért nem akar lecsillapodni. Hogy ne gondoljak folyton erre mikor a valóságban ennyire nem komoly, csak a kényszeresség miatt ennyire görcsölök rajta? Pszichológusnál nem jutottunk ezzel előrébb sajnos, többi másban igen csak ez az ami valahogy kifog rajtam..régen nem volt ilyennel bajom sőt ilyen gondolataim se voltak.