Mennyire változtál meg pszichológus után? Legyőzhetem vele a szorongást ?

A szorongás az egyik legelterjedtebb probléma napjainkban, milliárdok küzdenek vele. Egyben ezzel az egyik "legkönnyebben" megoldható gond, mivel rengeteg kutatás, kísérlet, adat, tapasztalat, bevált módszer áll rendelkezésre.

Nyilván idő kell és személyfüggő, de általában 3-4 év alatt nagyon szép fejlődést lehet végigvinni. Sokat tud segíteni a szakember, igen - ha úgy érzed valakivel viszont nem működik, akkor bármikor válthatsz.

Nálam valamiben jót tett, más területen meg rosszabb lett.

Ami rosszabb lett azt mondjuk nagyban az előző munkahelyemnek koszonhetem(pl elvesztettem a barataimat, mert annyira kikeszultem ott, hogy idegbeteg lettem).

Ami viszont jó és ami miatt felkerestem szakembert, hogy a párkapcsolati témát tegyük rendbe. Na ez végül sikerült.

Én nem változtam meg, de megváltoztam, ami így elsőre nevetségesen hangzik.

Világéletemben gondjaim voltak a pszichológusokkal. Sosem találtam rá a megfelelőre.

Aztán egyszer éreztem hogy szaksegítség kell, de nem akartam megint egy valakit aki semmit sem ér el nálam.

Ezért leültem többször és feltettem a fő kérdést. Hogy mi a fő gondom.

Az hogy félek enni, mert meghízok.

Mi lesz, ha meghízok?

Akkor be fognak szólni a rokonok.

Miért zavar, ha beszólnak?

Mert adok a véleményükre.

Miért fontos a véleményük?

Mert magamat nem látom szépnek és értékesnek.

Miért?

Mert egész gyerekkoromban az osztálytársaim elhitették, hogy nem vagyok értékes.

Miért?

Mert hagytam, hogy kihasználjanak...

És ezt így szépen visszavezettem.

És így jöttem rá, hogy az egész anorexiám abból származott, hogy gyerekkoromban volt egy eset amikor én kudarcot vallottam és ez tört el nálam valamit, ez kapcsolta be nálam azt, hogy én nem bízok magamban, én nem vagyok olyan ügyes mint mások, én nekem segítség kell mindenben, én csak kudarcot okozok és ezért még a testem se szép ha én magam irányítok.

Aztán elkezdtem tudatosítani magamban, hogy ami kudarc volt az igazából normális volt.

Elkezdtem magamba ültetni, mint egy kedves, humoros történetet, hiszen az a szép a gyerekkorban, hogy nem vagyunk tökéletesek, mert fejlődünk.

Ugyanúgy, ahogy a felnőttkorban is, sosem leszünk tökéletesek, de élhetünk úgy, hogy minden hibából tanulunk és később mosolygunk rajta, hogy akkor ezt nem tudtam, most tudom.

És történjen akármi, mi mindig értékesek vagyunk, nem függhetünk más véleményétől, mert a mi életünkben nekünk kell boldogulni, ki kell zárni a negatívat, máskülönben efyik lelkibajból sodródunk a másikba és így se magunknak se másoknak nem leszünk vonzóak.

Utána azzal kezdtem el foglalkozni, hogy hogyan lehetnék pozitív kisugárzású.

Ezen dolgozok most is.

Ugyanis azok nem magányosak, akik mindig pozitív energiát adnak, akkor is, ha problémát osztanak meg, cserébe képesek mással feltölteni az embert.

Sokan tévesztitek össze a szezont a fazonnal, kérdező!

Sokan azt várják a pszichológusoktól, hogy megoldják az emberek olyan típusú gondjait, amelyekből képtelenek egyedül kikecmeregni. Ugyanakkor a pszichológus csak abban tud segítséget nyújtani, hogy feltárja a problémák lélektani akadályait és útmutatást tud nyújtani a megoldási lehetőségek irányába,- ám bármekkora csalódást is okoz a tény, nem feladata az, hogy meg is oldja mások problémáit.

8, ebben igazad van és nekem pont a feltárással volt a gondom, elvégre egyik pszichológussal sem jutottunk el odáig.

Volt aki puszilgatott engem, mert úgy érezte, ez a megoldás, ha látom hogy szeretve vagyok.

Volt aki csak megkérdezte, mi volt a héten, aztán erről beszélgettünk, de nem jutottunk előre semmit.

Volt aki csak beszólogatott, hogy zavarja, hogy pl piszkálom az ujjam és hagyjam abba meg elég otromba stílusa volt, ráadásul telefonálgatott a foglalkozások alatt.

Én nekem meg a fő célom az volt hogy megoldjam a problémámat és láttam, nincs szerencsém a dokikkal (ha jól számolom, kb 6-7 dokival volt dolgom) de valamit tennem kellett, ezért tártam fel magamnak.

Szia:) én járok egy kerületi pszichológushoz, de nem sokat ér, mert semmire nem emlékszik, amiről korábban beszéltünk...arra jó, hogy tudatosítsam magamban, hogy "foglalkozok magammal"

Szóval löketnek jó volt.

Jelenleg meditálni szoktam, tudatgyakorlatként fogom fel a mindennapok eseményeit és igyekszem meglátni a valódi környezetemet, a testemet és a testemben lévő tudatot, ami körül megannyi érzelem lobban fel (Itt pl a tárgy nélküli félelem=szorongás is)

Sokkal könnyebb, ha néha, akár csak 5-10 percre is "elvonulsz" szellemben és megfigyeled magad.

Ilyenkor csak az apró, belső lényemnel vagyok, és tudom, hogy a körülöttem sürgő-forgó érző lények is csupán ilyen apró, pontszerű lények valami testben-érzelmi fátylakkal körítve. És tökmindegy, hogy nő, férfi, magyar, angol, olasz vagy rágcsáló, vagy egy galamb q parkban. Csak vannak. És te is csak vagy.

Elvonások tűnik, de ez egy nagyon egyszerű képlet a természet működésére, és a Te müködésedre .

Eredményes ön és világmegismerést kívánok. Legyen szép napod