A nők valóban rosszabbak a "poénkodásban", mint a férfiak?

Véletlenül se az alpári, vagy primitív szintű vicceskedésre gondoltam az alatt, hogy valaki humoros/szellemes. Ez tőlem is távol áll, mint ahogy maga a humorérzék is, ezért szapulom a nőket, hogy kompenzáljam ezt a nyomoromat. Terveztem egy kérdést azzal a címmel is kiírni, hogy a "A nők miért nem kell, hogy szégyenkezzenek amiatt, ha kicsi a hüvelyméretük (hossz)?"... na vajon ezzel mit akarok majd kompenzálni?

Mondtam, hogy volt több olyan nő is a környezetemben aki humoros, pld az anyám is (Tudtommal ez is egy dolog volt, amit apámmal egymásban nagyon megkedveltek anno). Valószínű emiatt is kezdtem elvárni a nőktől, hogy ők is tudjanak humoros megjegyzéseket produkálni.

Azok a válaszok tetszettek, amik elkezdték értelmesen fejtegetni az okokat, hogy mi állhat a jelenség mögött. Szocializáció, társadalmi elvárások, neveltetés, női léthez tartozó sztereotípiák, stb. Ezek biztosan közrejátszanak.

Az is szerintem egy releváns megfejtés a férfiak rutinosabb humorizálására, hogy a humorgyártás a civilizált társadalmakban szolgálhat egyfajta modern "pávatáncként", amivel a himek (férfiak) próbálják bizonygatni rátermettségüket.

Szerintem négy alappillére van a humor rögtönzési tehetségnek:

1. Elegendő önbizalom ahhoz, hogy a saját károdra is merj poénkodni, de nem hülyét csinálva magadból.

2. Képesség, hogy ne feszülj be, könnyedén tudd venni a magad körül lévőket, történéseket, folyamatokat és merd szabadjára engedni a fantáziáját.

3. Természetesnek/spontánnak tudj hatni.

4. Legyen empátia készséged, ugyanakkor emellett képes legyél arra is, hogy érzelmileg ne kerülj az adott téma hatása alá.

Pld ott van Pottyondy Edina. Jók/igényesek a szövegei, jól kommunikál, de mégis az egész performansza természetellenesnek hat az elejétől a végéig. Van benne egy görcsösség, mesterkéltség, ami megöli a varázsát az egész előadásnak.

Én sem szeretem a férfi standuposokat, csak Bödőcs üti meg nálam a szintet.