Lehet, hogy negatív élmény lenne a pszichológus? Reálisak a félelmeim?

Nem merek bejelentkezni pszichológushoz mert félek, hogy itélkezik felettem, vagy pitiánernek tartja a problémáim.

Először megnézném milyen az állami ellátás, mert egy ismerősöm meg volt elégedve. Ő depressziós gyesen lévő anyuka volt. Én 25 éves nő vagyok, elég más problémákkal, és attól tartok, hogy mindenért engem okolna vagy rövidre zárná azt, amivel hozzá fordulok. Úgy tudom indokolni is kell, mikor időpontot kérek, és egy pszichiáter tud beutalni pszichológushoz pszichoterápiára, de csak ha úgy gondolja.

Döntésképtelen vagyok az életem felett, elpazarolom az időm, tartósan szorongok. Folyton bizonytalan lábakon áll az életem, és van valami érzelmi defekt, amit nem látok át.

Az egyik az, hogy nem tudom dönteni férfiak között akiből 2 már tartósan rosszul bánt velem, és csak távolságot tartva ugyan, de talonban akarnak tartani. Nyilvánvaló, hogy csak el kellene felejteni a dolgot, és nem hagyni magam, de nem megy.

A harmadik pedig … jóval később ismertem meg, szívét lelkét bele tudná tenni egy kapcsolatba, ha képes lennék bízni és felvállalni egy párkapcsolatot, annak minden kockázatával, hogy sérülhetek ès hogy a távoli “kis rajongóim” akik tulajdonképpen már többször cserbenhagytak, azokban az időszakokban amikor nagyon szerelmes voltam beléjük( persze nem egy időben) szavakkal bántottak, érzelmileg zsaroltak, nem akartak ténylegesen tenni a kapcsolatért csak messziről álmodoztak és hülyítettek, és találkozás nélkül akarják ezt tenni újra és újra. Én pedig mindig része vagyok a játszmáknak. Tudom ez úgy hangzik, mintha nagyon buta nő lennék, de évek alatt épült be, hogy tartom a kapcsolatot ezekkel a férfiakkal, hogy “de szép lenne ha mi ketten”- mondják, de aztán sosem vagyok elég jó, vagy jön más aki jobb. Nem tudom miért van erre szükségem, hogy nem tudom megszakítani, ez abnormális. Az egyik egy komoly kapcsolat volt, együtt is éltünk a másik pedig mindig 180 fokot fordult mikor aktuálisan talált jobbat a környezetében, vele sosem alkottunk egy párt és nem is volt köztünk intim kapcsolat, bár évekig beszélgettünk.

Pazarlom a fiatal éveimet hogy vártam olyan dolgokra amelyek sosem jöttek el. Amikor meg elengedném, rám tapadnak. Azért beszélek többes számban mert ez a két férfi most egyszerre talált meg, hogy alakulna valami mással.

A pszichológus biztos azt gondolhatná, hogy én mennyire együgyű és csapodár vagyok, pedig nincs így. Úgy érzem szikla van a szívem helyén és senkihez nem tudok keserű bizalmatlanság nélkül állni. Ki akarok törni ebből.