Pszihopata? Szociopata? Vagy csak simán agresszív? Normális ez?

Ez a gondolat már több hónapja benne van a fejemben, egy ideig próbáltam nem beismerni, nem erre gondolni, vagy hazudni önmagamnak erről. De attól tartok, hogy a barátnőm pszihopata.

A történet a következő;

Idén lettem gimis, és új osztály, új emberek. Kialakult egy baráti társaságom másik 4 emberrel. Pár hónappal később, összevesztem velük, kivéve egyikőjükkel. Őt most az egyszerűség kedvéért hívjuk Alexának.

Szóval, kb 3 hónapon keresztül az osztályból nem voltak más barátaim, csak Alexa. És, ekkor kezdtek furcsa dolgok történni. Alexának mindig is sötét humora volt, de úgy gondoltam, hogy ez normális egy bizonyos szintig. Aztán, már nem is tudom, mikor kezdődött, de egyre inkább elkezdett ütögetni. Ököllel a vállamba, vagy csak simán tarkón csapott. Gondoltam, ez is normális, valakinek csak ilyen a természete, nem? Azt tudni kell Alexáról, hogy elég igénytelen ember. Nem hoz magával sokszor tesicuccot, a tanítási órákon mindig hiányzik valami könyve, és még ételt, kulacsot, és pénzt sem hord magával, csak nagyon ritkán. Nálam mindig van kaja, vagy pénz hogy tudjak magamnak venni valamit a büfében, és Alexa ezt fokozatosan ki is használta... "Vegyél nekem egy pogit, csak 200 Ft, holnap visszaadom", először csak ennyi volt (és amúgy mai napig nem visszaadott tartozásai) később pedig már ez volt; "Na, adj a szendvicsedből egy kicsit, éhes vagyok" és amikor azt mondtam hogy nem, hiszen akkor tényleg nagyon éhes voltam, akkor csak egyszerűen kitépte a kezemből a szendvicsem felét. És ezt nem egyszer, nem kétszer, hanem minimum 7-szer eljátszotta, de nem csak velem, hanem egy másik barátnőmmel is.

És ez egyre csak durvult, egyre agresszívabb velem, ha valami rosszat mondok, ami neki nem tetszik, akkor megüt, vagy csak simán azt mondja hogy "hülye vagy" egy nagyon lealacsonyító hangsúllyal. Talán ez így nem tűnik annyira durvának, de sokszor hallani azt hogy ilyen meg olyan rossz vagy, ráadásul olyantól, akiben bízol, az aztán nagyon tud fájni...

Mostanában sokszor mondja azt is, hogy "Megöllek" vagy hogy "Eltöröm a nyakad egy székkel".

Sokat beszél a halálról, arról hogy meg akar ölni valakit, vagy hogy meg akarja ölni magát.

Sokszor mondja azt is, hogy utálja a családját, legszívesebben megölné őket.

Azt is mondta egyszer nekem, hogy ő nem igazán kötődik senkihez, és ha nem beszélnénk több hónapon keresztül, akkor nem is hiányoznék neki. De nem csak én, senki sem.

Régebben még úgymond vágta is magát, ráadásul a szemem előtt. Volt hogy egy ollóval, egy körzővel, vagy egy fém kupakkal. Tudja, hogy nem bírom a vért ennek ellenére mindig a képembe tolta a vérző kezét, közben meg azt mondta, hogy szereti a vér látványát.

Emellett viszont ő volt az egyetlen ember, aki mellettem maradt, amikor mindenki már ott hagyott. Benne bízhattam, és egy ideig úgy gondoltam rá, hogy ő a legjobb barátom.

Mostmár más baráti köröm van, én, Alexa, és még két másik barátnőm tartozunk bele. A barátnőimet nem bántja soha, csak az egyiknek a kajáját vette el állandóan.

Közben ezeket a dolgokat, amiket leírtam próbálja poénnak beállítani, és úgy tenni, mintha normális lenne az, amit ő csinál. Ki tudja, lehet hogy azt gondolja, hogy ez normális..?

Mostanában sokat sírtam emiatt, mert nem értem, hogy mivel érdemeltem ki ezt az egészet. Nagyon rosszat tesz az önbizalmamnak is ez az egész. Ha megüt, soha nem mutatom ki, hogy fáj, de legbelül sírok. Ha beszól, mostanában visszaszólok, hogy védekezzek, de valójában ez is nagyon fáj...

Ránézésre tök jól megvagyunk így, és jó vele beszélgetni, de aztán előjön ez az oldala...

A barátságunk egyértelműen toxikus, de vajon hogyan léphetnék ki belőle? Közös a baráti társaságunk, egy osztályba járok vele, és a legtöbb órán is mellette ülök.

Beszéljek esetleg vele?

Csak az a baj, hogy félek tőle. Ő sokkal erősebb nálam, és ki tudja mennyire bánthatna, vagy megverhetne...

A szüleimmel beszéljek? Vagy az osztályfőnökkel? Vagy a baráti társaságom többi tagjaival? Vagy hagyjam az egészet, és csak távolodjak el tőle szépen csendben? Mit tegyek? Ha veled is történt hasonló eset, azt leírnád?

Köszönöm ha elolvastad