Lehet óvónő, pedagógus egy ilyen emberből?

Nagyon nem javaslom.

Egészen más kategória a bébiszitterkedés, ahol egy gyerekkel eljátszogat, festeget, akármi, és egészen más napi akárhány órában 20 gyerekkel lenni. Egy gyereket le lehet kötni foglalkoztatni 100%-ban, de húszat nem. Azok szaladgálnak, ordítoznak, rosszalkodnak, nővéred kiborul, és ezt nem engedheti meg magának.

20 gyerek csinál mindenfélét egyszerre a játszótéren stb. neki mindegyikre figyelnie kell folyamatosan, mert teszem azt az egyikkel baleset történik, akkor ő lesz felelősségre vonva, és nem lesz az mentség, hogy de hát a többi 19 jól van, és négy hónapja nem történt semmi.

A nővérem óvónő, elég stresszes. És ott is vannak felettes, lehet szigorú, stb. kiborul, egyszer kiborul, és elmegy, akkor kuka az egész tanulmánya.

Amit még tudok javasolni, hogy esetleg emelje a létszámot mondjuk 4 főre, vagy tartson gyerekeknek foglalkozásokat, táborokban lehet pl. művészeti akármi, nem gyermekfelügyelő.

Akiket érdekel a festészet, rajz, zene, azt jobban le lehet ezzel kötni, de a 20 gyerekből 10 nem ilyen, 5 pedig verekedős, hiába ordítozol, stb.

És azért kell ott némi ügyesség is. Szét tud olvadni az ember önbizalma, ha a gyerekek is kinevetik. Persze biztos lennének rajongói is, ami táplálná az egoját, de ez kétélű.

Én abból indultam ki, amit a kérdező kiemelt a nővére tulajdonságaiból.

Nem tud kitartóan sokfele koncentrálni. Alacsony a stressztűrőképessége.

(Márpedig vannak balhés szülők is, akik leordítják a fejét, és így is meg kell őriznie a méltóságát, kell tudni konfliktust kezelni.)

Ezek készségek, amik hiányoznak belőle, és egy óvónőben meg kell, hogy legyen, mert valóban akár egy gyerek élete múlhat rajta.

Miért ne próbálhatná meg?

Amin dolgoznia kell, az az, hogy kiálljon a saját igazáért, saját magáért. Az oviban ugyanis nem csak egy szülőpárral kerül kapcsolatba - ahogy a babysitterkedés esetében -, hanem 20-25 gyerek szüleivel, kollégákkal, vezetővel, a munkáját segítő munkatársakkal stb. Valamint a hozzá kerülő gyerekeket sem ő választja meg, s ezzel kapcsolatban tudnia kell, hogy egyre több a sajátos nevelési igényű gyermek, egyéni bánásmód elvét kell alkalmazni, differenciáltan, a gyerekek egyéni fejlődési üteméhez igazítva kell a tevékenységeket felépíteni. Rengeteg az adminisztrációs feladat is. Írhatnám, hogy ezt majd megtanulja a suliban, de ez nem így van. A gyakorlatban fogja megtanulni. Ha ezekkel a feltételekkel képes boldogulni, próbálja meg! Még mindig lehet utána pályaelhagyó, ahogyan nagyon sokan.

A kérdést kéne értelmezni. A nővére nem engedélyt kér, stb. hanem sok leít tulajdonságai alapján kétely van a családban, hogy ő ALKALMAS-E a pályára. #6 igen, jól leírtad, hogy mi minden van, kérdés, hogy ezeknek meg tud-e felelni.

Szép pálya, jó pálya, ha valaki arra alkalmas, de ha valaki nem alkalmas rá, annak nem jó.

20-25 gyerek, akit nem ő választ ki, és nem mind jómódú jólnevelt, törődést kapó gyerek (bébiszitterekhez általában ilyeneket visznek), hanem akár olyat, aminek van valami baja... nos ehhez érzék kell. Egy művészlélek, aki el van szállva, stb. nem ilyen. De nem írom le többször, nem akarok vitatkozni, a kérdezőnek válaszoltam, talán megértette a szempontomat, és segít átgondolni ezt a nővérének.

Ha a nővére úgy érzi, hogy ezekkel a kihívásokkal is meg tud küzdeni, és vállalja a pályát, stb. akkor jó, kevés óvónő van, kellenek. De kb. olyan különbség, mint egy vázát elkészíteni, A-tól Z-ig művészi módon, és ebből átmenni "futószalaghoz a vázagyárba".

"akkor kuka az egész tanulmánya"

Ez sosem igaz: amit az ember megtanul, azt nem lehet elvenni tőle. Ha nem óvónőként, akkor majd máshogyan hasznosítja mindazt, amit tanult: akár a magánéletében, akár más munka kapcsán (minden emberekkel foglalkozó munkakörben hasznosak pl. a pedagógiai és pszichológiai ismeretek, amiket az óvóképzés során tanult).

"Ezek készségek, amik hiányoznak belőle, és egy óvónőben meg kell, hogy legyen"

Minden készség fejleszthető: pont erre találták ki az óvóképzést, hogy ezeket fejlesszék.