Miért akarnak az emberek sokáig élni, ha idősebb korban leépülnek és megcsúnyúlnak?

Én személy szerint nem szeretnék úgy sokáig élni, ha beteges és gyenge és kiszolgáltatott lennék. Ha ilyen 30-35 éves koromban megrekednék jó 100 évre, akkor abban benne lennék. Főleg, ha a körülöttem élők is így lennének, tehát nem kéne eltemetnem életem szerelmét, a gyerekeimet, a barátaimat, hanem vígan élnénk együtt sokáig, fiatalon, energiával tele és egészségesen. Így, hogy a lassú leépülés vár rám, így én sem nagyon vágyom a rekordok könyvébe kerülni az életkorom miatt. Persze, menő dolog, hogy elmondhatod magadró, hogy megérted a 125. éved is vagy valami, de azon túl szerintem a 125-ből nagyjából olyan 75 atomszopás lehet. Na jó, lehet, hogy csak 65. Hűha. Szóval na, érted. A hosszú élet nem annyira poén, ha közben beteg vagy és folyamatosan gyengülsz.

Bár ennek ellenére az emberben megmarad az életösztön, és nyilván 80 évesen sem vágyik a halálra kifejezetten az, aki egészséges pszichéjű, hiába, hogy fáj mindene és naponta 3 marék gyógyszert kell szednie, hogy még úgy-ahogy működjenek a szervei. Addig is van ideje a családjával lenni, megismerni az unokákat, dédunokákat esetleg, továbbadni a tapasztalatait, az élete történeteit.

Nem lehet a helyzeteden változtatni valamit? Gyógytorna, kezelések, tehát egy szintet fenntartani?

Ne add fel, még bármi lehet, találhatnak rá valami gyógymódot. Előtted az élet.

Az emberek csak követni akarják részben a konvenciós dolgokat, valamint a tudásukat, erejüket hasznosítani akarják, ha már megszülettek tartalmasan akarják élni az életüket. Az idős korral nem feltétlen számolnak, az ember önmaga is tehet sokat arról, milyen lesz az időskora.

Nekem van egy alapbetegségem, 40 vagyok, akkor tegyem el magam üresbe?