Milyen élete lehet egy demenciás embernek az idősek otthonában, vagy egy súlyos pszichiátriai betegnek?

Nemcsak a korulmenyektol, az illeto allapotatol is fugg. Anyosom nemcsak demencias, nagy esellyel egy intenziv osztalyi kezeles miatt hallucinal is. Viszont. Nem remalmai vannak, hanem azt hiszi, utazik, talalkozik egy csomo ismerossel. Vannak rossz napjai is azert, de alapjaraton nem tudja, hogy idosotthonban van, hogy sehol nem jar, hogy ugyanazokkal uldogel. Azt se erzi, hogy covid miatt jo sokaig nem lattuk. Ugy erzi, talalkozik elokkel, halottakkal is. Ez a ritkabb, gondolom, de ez egy aldas az eseteben.

Demences, skizofrén nagymama bekerült pszihiátriára, mert nem volt hely az otthonban, másfél hét alatt meghalt.

Szerintem a rosszabb az, amikor a mentális állapot épp marad miközben a fizikai állapota romlik úgy le, hogy segítség kell. Most nem azért, hogy felfogja, hogy hol van és hogyan viszonyulnak hozzá mások, csak képzeld el, amikor felfogod, hogy a tested leépül a betegségtől, végig a tudatodnál vagy az egész folyamat alatt. Illetve élnéd a kis életedet ahogy eddig, de még egy ebédet sem tudsz megfőzni, mert ha megmozdulsz is fáj.