30 éves koromig nagyrészt otthon voltam, nem nagyon éltem, tapasztaltam, most alig tudom, ki vagyok. Beleőrülök lassan. Hogyan pótoljam ezt be és gyűjtsek élményeket?
Nem lett gazdagabb a személyiségem azzal, hogy kihívásokat vállaltam volna vagy csak a magam útját jártam volna. Mindig a családom közelében maradtam és messze alulvállaltam magam a képességeimhez képest. Nagyon erős gátlások voltak és vannak bennem.
Most 30 leszek mindjárt és rám tört egy pánik, hogy most már túl öreg vagyok ahhoz, hogy huszonévesekkel együtt hülyüljek, próbálgassam magam, tanuljak, karriert alapozzak, ahogy 10 éve kellett volna. Tudom, hogy ezzel elkéstem, de képtelen vagyok úgy élni, ha ezeket nem pótlom valamilyen formában. Így egyszerűen nem tudom, ki vagyok. Hisz nem éltem meg a vágyaimat. Nem éreztem magam soha szabadnak. A kortársaim között meg egyszerűen gyereknek érzem magam. El sem tudom képzelni, hogy én most megházasodjak, mert ahhoz előbb végig kéne mennem azokon a lépcsőkön, amiken ilyenkor szoktak, hogy évekig együtt élek valakivel, csiszolódunk egymáshoz, élményeket gyűjtünk, stb. Olyan vagyok, mint egy 30 éves testben élő 18 éves.
Nem bírok koncentrálni a munkára, mert olyan, mintha állandóan rohadt hangosan szólna egy vészcsengő a fejemben, hogy húzz ki külföldre, tanulj kint, szerezz kint kapcsolatokat, légy az, akivé válnod kellett volna, tapasztalj, utazz, mert nagyon gyorsan középkorú leszel, és akkor már tényleg nem lehet. De nem tudom, még most lehet-e. Nem áll már ez olyan jól, mint mondjuk 5-6 éve. Az Erasmus+ meg nyári egyetemek meg mindenféle önkéntes programok huszonéveseket várnak, nem 30 évest. De azt értsétek meg, hogy én lélekben egyszerűen ott ragadtam. Mindig is ki akartam ebből törni, de valami belülről nagyon gátolt, és ráment a fiatalságom, és most nem tudom, hogy oldjam ezt meg. Nem tudok 30 évesként viselkedni, mert nem éltem meg a húszas éveimet, de őszintén szólva a kamasz éveimet sem. Nem tudok "lenyugodni", mert nincs honnan. Nincs mire visszatekintenem. Csak szorongok egyfolytában és látom magam előtt azt a rengeteg dolgot, amin már túl kellett volna esnem, hogy egészséges felnőtt legyek.
Mit csináljak? Hagyjak ott most mindent a fenébe és szánjak rá mondjuk 2 évet a pótlásra? Félek, hogy egyedül maradok a végén. Mindig ettől félek. Attól is félek, hogy még jobban lemaradok. Szinte üres az önéletrajzom.
(Kérlek, ne ítélkezzetek, hogy "de miért nem csináltad eddig?", mert erre nem tudok mást válaszolni, mint hogy nagyon erős gátlásaim és szégyenérzetem van, túlságosan meg akartam mindig felelni a külső elvárásoknak. Ezért nem csináltam. Féltem, hogy nekem ez majd nem áll jól.)
válasza:Hát én kiéltem a fiatal korom minden percét 29 évesen azt mondom egyáltalán nem érte meg, mert eléggé ráment az egészségem, tehát minden hétvégén és amúgy hétköznap is ment a pia meg a drogok...csak aludni jártam haza, gimibe amikor jártam ilyen 120 óra hiányzásaim voltak, annyiszor mellé jártam a haverokkal az iskolából...folyamatosan k..áztam/csajoztam.
És én sem vagyok előrébb és 29 évesen mint te, ez a kapuzárási pánik mindenkinél előbb-utóbb jelentkezik. Na de a helyedben először is fognám magam és ott hagynám a munkahelyem, és azt csinálnám amihez kedvem van...az hogy 30 éves vagy nem jelent semmit, én így is 20-on évesekkel barátkozok és szinte észre sem lehet venni ezeket a dolgokat, szedj össze valami fiatal csajt de ne tartsd meg sokáig...éld ki magad, nem vagy még öregember, aztán ha akarsz házasodj meg utána (bár én sem vagyok házas, nem is akarok az lenni, de talán az lenne a legjobb neked)...nem mindenki ilyen habitusú mint én.
válasza: válasza:Én magam körül pont azt látom, hogy egyre többen élnek olyan életet 30-40, de néhányan még 50 évesen is, mintha épp most szabadultak volna a középiskolából. Van aki a családját, biztos megélhetését hagyja ott egyik napról a másikra. Ilyen szempontból biztosan nem vagy elkésve.
Csak ne gondold azt, hogyha ebbe belevágsz, akkor az egy nagy életet/felfogást megváltoztató kaland lesz. Aki gátlásos és bizonytalan (márpedig te annak tűnsz) annak külföldön, új munkahelyen, de még egyetemen is kihívást jelenthet megtalálni a helyét. Ha valaki attól fél, hogy "lemarad", mikor épp azért váltana, hogy többet tapasztaljon, annak először a saját magát kell rendbe tennie.
válasza: válasza:Abból a szempontból könnyebb helyzetben vagy, hogy jelenleg önmagad vagy, nem vagy senkiért sem felelőséggel. Gondolj azokra, akik érettségi után máris gyereket vállaltak, utána a kistesó jött és 30 évesen döbbennek rá, hogy nekik kimaradt a fiatalfelnőtt élet, mégsem tudnak ezzel mit kezdeni, mert két kiskorú gyerekük van. Neked szerencsére nincs visszatartó tényező, ami gátolna abban, hogy önmagadra fókuszálj.
Nem feltétlenül a buli kell, hogy a "legyen mit mesélnem az unokáimnak" dolgot kárpótolja, utazgathatsz belföldön, akár egyedül is, járhatsz operába, múzeumoka, színházba, rengeteg élményt fog adni. De, ha ragaszkodsz a bulikhoz, rengeteg szórakozóhelyen látni olyanokat, akik távolról sem huszonévesek, nagyon jól elvannak ők is.
A karrierben a felfelé lépés nem korhoz kötött, ahogy a tanulás sem. Nagyon sok nappali egyetemen látni még 40 feletti embereket is, illetve sok 30-40 feletti végzi levelezőn az iskolát.
Van, aki 50 évesen gondol egyet és bemegy egy nyelviskolába egy idegennyelvet a nulláról megtanulni, mert miért ne.
A kiutazás sem akadály, sok külföldön élő magyar nem huszonévesen utazott ki, hanem sokkal idősebben.
A fő probléma nem azzal van, hogy te nem mersz változtatni, hanem, hogy van egy élet, amibe belekényelmesedtél és amíg te úgy állsz hozzá, hogy ezzel az élettel is boldogulsz csak másoknak színesebb az élete, mert éltek, amíg te nem, addig felesleges magadat bármire is kényszeríteni, hogy "te is vidd valamire", mert nem leszel se több, se kevesebb, hogy te nem úgy éltél, ahogy mások.
Viszont, ha van egy álmod, amit meg szeretnél valósítani, ne tartson vissza a előéleted.
Nem, a fő probléma azzal van, hogy bennem van egy csomó visszamaradt gátlás meg szégyen/félelemérzet, ami miatt soha nem mertem igazán megmutatni magam, és mindenből vagy kihátráltam, vagy el se kezdtem, és nem volt ott mellettem soha senki, aki segített volna megélni a valódi önmagam. Közben pedig érzem, tudom, hogy okos és tehetséges fiatal vagyok/voltam, aki könnyen tanul és aki sokra vihette volna, de nem tudtam élni azokkal a lehetőségekkel, amiket fiataloknak találnak ki, hogy kibontakoztassák magukat.
Lehet visszaülni érett felnőttként tanulni, persze, mindig ezzel vigasztal mindenki, de senki nem érti, hogy nekem ez sosem lesz elég, mert azt a gyors kibontakozást, amit egy teljes idős egyetem + szakkoli + egyetemen való ösztöndíjak, lehetőségek igénybevétele, fiataloknak kitalált projektekbe való bekapcsolódás jelentene, azt már nem fogom tudni megélni. Mert azokat a kb. 25 év alatti korosztálynak csinálják. Nekem akkor kellett volna bátornak lennem és hinnem magamban, merni megmutatni az érdeklődésemet, minden ilyent megragadni, networkingelni, hírnevet szerezni, kiemelkedni. Erre vágytam volna mindig, és képes is lettem volna rá, de a belső egyensúlytalanságom megakadályozott benne. Most is látják rajtam az emberek, hogy mindenhez hozzá tudok szólni, mindenben tudok új nézőpontot felvetni, nagyon jó vitázom és fejezem ki magam, de ezek mind csak csírák, alapképességek, amikre nem épült rá egy hosszan tartó, szívós tanulás, aminek következtében már megbecsült szakértő lehetnék valahol.
Azonkívül élményeket sem szereztem. Ez is olyan, hogy most is foghatom magam és elutazhatok, elmehetek világgá, de ha így döntök, akkor valszeg csak fogyni fog a pénzem. Mivel nem építettem fel magam szakmailag, így abból sincs sok. Rohadtul érzem, hogy el kéne mennem ebből az országból, ami csak megbetegít és el kellene mozdulnom a komfortzónámból, de egyrészt lelkileg nem érzem magam elég stabilnak, másrészt ott kell hozzá hagyni a munkát. Bár az is igaz, hogy a munka is olyan, hogy minden nap csak túlélek és bezuhanok az ágyba. Élményekre lenne szükségem, hogy visszataláljak magamhoz, de ezt 20-23 évesen kellett volna, amikor még nem kellett dolgozni. Csak már akkor is szégyelltem erre pénzt kérni a szüleimtől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!