Miért van, hogy már gyerekkoromtól szimpatikusak voltak a gonosznak tartott karakterek akár a filmekben akár a valóságban a "pozitív" személyeket meg inkább lúzernek és szánalmasnak tartottam vagy hazug álszentnek?

Mert lehet, fordítva gondolkodol. Lehet, hogy inkább extrovertált vagy, éés tenni-venni-ténykedni szeretsz, mint ők, azaz aktív lenni.

Ezt kívülállóként nem tudhatjuk. Mert lehet, hogy azért szimpatikusak, mert alapvetően gonosz típusú ember vagy, de az is lehet, hogy csak azért, mert sokkal jobban kidolgozott karakterek általában... a hősök gyakran ilyen minden téren makulátlanul tökéletes, pont emiatt ritka unalmas szereplők, míg a főgonosznak általában ha más nincs, motivációja van meg legalább érdekes a karakter, amiért nem tökéletes és emberibb, amiért van hibája.