Követtetek el olyan dolgokat gyerekkorotokban, amit mostanra mélységesen szégyelltek?

Nem ilyen 4-5 éves korosztályra gondolok, hanem mondjuk amikor már általános iskolások voltatok.

Én pl. az egyik barátnőmmel (akkor voltunk olyan 9 évesek) sorra jártuk a boltokat és lopkodtunk. Nem nagy dolgokat, ilyeneket, hogy: rágó, cukorka és hasonlók, amik elfértek a pólónk alatt. Volt, hogy lebuktunk. Rendőrt nem hívtak és a szüleinket sem, csak az üzletvezetőt. Mondjuk az elég égő volt. Igazi kis kleptomániásként viselkedtem, ami megtetszett, azt elvettem. Nemcsak boltból. Voltak ennél durvább dolgaim is. Lány létemre olyan voltam mint egy kis gengszter. Verekedtem, a felnőtteknek is visszapofáztam, nem tanultam jól, össze vissza kamuztam. Sok szülő nem nézte jól szemmel, ha a gyerekük velem bandázott. Igaz, otthon nem volt rózsás a helyzet, így elég sokat csavarogtam.

Most ha visszamennék az időben, akkor legszívesebben adnék magamnak egy pofont. Nem fér a fejemben, hogy hogy voltam képes úgy viselkedni és olyanokat művelni. A középiskolás években teljesen más lettem, egész jól tanultam és az egyetemet is befejeztem. Soha még egy fogpiszkálót sem vettem volna el mástól és kérdés nélkül sem nyúlok más holmijához. Meg sem fordul a fejemben, hogy bárkitől bármit elvegyek.

Néha, ha találkozok rég nem látott gyerekkori ismerőssel, akkor mindig olyan érzésem van, mintha a szemükben még mindig az a problémás személy lennék, mint aki voltam, csak felnőttem.

Ha tudnák, hogy milyen gyerekkorom volt és, hogy otthon milyen sz@r volt a helyzet, akkor lehet megértettek volna. Nem hiszem, hogy mindenért a család felelős, mert a tesóim pl. tudtak viselkedni. Mindenki szerette őket, de engem látványosan nem. A tanítónénim is nagyon utált.

Más a felnőtt, más a gyerek, de a mai napig haragszom magamra, amiért anno nem tudtam rendesen viselkedni.

Ezekből a dolgokból a szüleim elég keveset tudtak. a csavargásokon kívül kb. semmit.