Hogy képes úgy valaki élni hogy nem jár el semmilyen társasági eseményre, összejövetelre, milyen élet az?

Én fantasztikusan élek felesleges kényszertalálkozások és felületes jópofizások nélkül.

És gyanítom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, a normális emberek ilyenre nem vágynak.

Az nem jár, akinek mindegy, mert egyszerűen nem egy szerethető ember és baromira mindegy, hogy otthon van, vagy valahol valakikkel iszik, mert ugyanúgy le van sz*rva.

Az igazi kérdés az, hogy hogy képes valaki úgy élni, hogy annyira nem érdekel senkit, hogy baromira mindegy, hogy otthon ül-e vagy kierőszakolja magát a komfortzónájából mert se így, se úgy nem történik vele semmi.