A közeledben ismersz olyan embert, aki egy szívtelen, lelkiismeret nélküli manipulátor illetve lelki terrorizáló?

Nálunk is volt, sajnos.

A lányom első férje két év után elkezdte a cirkuszt, hogy semmi nem jó, amit ő csinál, bezzeg az anyja (akivel ugyanígy bánna, ha hagyná, de lexarja).

Semmit nem segített otthon, még a bevásárlást is a lányomnak kellet intézni és cipelni, de az biztos, hogy nem azt vette, amit kellett volna, és amit főzött, az rossz volt. (Egyébként a férj egy étteremben segéd-szakács, persze otthon ki sem ment a konyhába.)

Nem volt kimosva vagy kivasalva éppen az az ing vagy zokni, amit pont másnap akart felvenni, de nem is folytatom. Így is érthető.

Aztán rájöttünk, hol a bibi.

A lányom jogász, nemsokára (pedig közben dolgozik is) leteszi a deontológiai ügyvédi vizsgát, jóval többet keres, mint az iskolát 16 éves korában abbahagyott férje.

Ettől aztán olyan kissebbségi komplexusa volt, hogy így akarta megalázni a feleségét.

A lányom először megpróbált vele értelmesen beszélni, de persze ez hiábavaló próbálkozás volt, az ilyen emberekkel ez falrahányt borsó.

A lányom szépen beadta a válókeresetet, és mivel a házat a nagyanyjától örökölte jóval a házasság előtt, szépen visszaküldte őt az anyjához.

Azóta az ipse a hatodik-hetedik nőjénél tart, egyik sem viselte el a viselkedését.

A lányom meg szépen hozzáment egy olyan férfihoz, aki minden tekintetben hozzávaló, és két gyögyörű ikerlányuk van.

Ma már csak azt nem érti, miért nem jött rá hamarabb, miért volt az egész, dehát a szerelem vak.

Én láttam, mi folyik náluk. De tudjátok, jobb, ha az anya/anyós nem szól bele túl hamar egy házaspár belügyeibe, mert azzal csak elmérgesíti a dolgokat.

Szerencsére a lányom előtt ott volt a mi boldog házasságunk példája, és hamar rájött, hogy valami nagyon nem stimmel.

Levonta a konzekvenciát, és még időben megszabadult ettől a (majdnem) pszichopatától.

1, Én lelki terrorista vagyok;

2, Képletesen: felrúgom a labdát, de nem érdekel, hhova-kire esik le. Azaz: ha valakivel elkezdek beszélgetni, ismerkedni, akkor egy kicsit közel engedem magamhoz, majd lezárok, teljesen lezárok, elhagyom.

15. válaszoló, te nem lelki terrorista vagy, hanem lelkibeteg.

Valósznűleg valami súlyos megrázkódtatás vagy fizikai sérelem ért fiatalabb korodban, és ezzel kompenzálod, esetleg azt hiszed, hogy kompenzálni tudod.

De ez neked sem jó, mert ez nem sikerülhet, a másiknak sem, mert hamar kiismernek.

Talán szakemberhez kellene fordulnod, hogy kiderítse ennek a viselkedésnek az okát, vagy magad is tudod, és ezzel védekezel.

Valami nagyon nem stimmel az életedben, jól érzem?

Ennek jó vége nem lehet, csak végül teljesen egyedül maradsz, és egy idő után antiszociális leszel.

Hidd el, kár lenne érted!

15-ös állami gondozott voltál? Valószínű, hogy vagy ez, vagy más trauma ért (pl. megerőszakoltak).

Mindenesetre azt hiszed, hogy most te vagy a valaki, viszont így egy magányos, boldog talán ember leszel életed végéig, mert amikor azt hiszed, hogy mással toltál ki, legfőképpen magaddal tolsz ki.

Sajnállak.