Mitől válhat valaki érzékennyé felnőtt korára, ha a tízes évei elején-közepén ez még nem volt jellemző rá?
Velem ez a helyzet, úgyhogy elgondolkodtam. Simán elkezdek könnyezni, ha valamin elérzékenyülök, ha át tudom érezni, ha megérint a pátosz, pedig régen még kicsit le is néztem azokat, akik így működtek (bármilyen rossz is leírni). Egy zene, egy vers vagy írás, egy jelenet egy filmben/sorozatban/animében, néhány jóleső szó, némi szeretet elég hozzá. Borzalmas. A mai napig nem nézné ki belőlem senki, nem reklámozom.
Járt még így valaki? Van ötletetek, hogy milyen okai lehetnek?
Én is ilyen vagyok, pedig 30 éves férfi vagyok!
Az az oka, hogy az ember mélyebb érzelmi és intelligenciával rendelkezik és jobban bele tudja élni magát az adott szituációba!
Persze, ez nem mindenkinél lesz így, de sok embernél igen!
Ez annak a jele, hogy jóval magasabb már az érzelmi intelligenciád, mint volt. Az évek haladtával egyre érettebb vagy.
Ezek természetes folyamatok. Ne botránkozz meg, csak mert emberi érzéseid vannak:)
Az lenne gond, ha ezeket nem csinálnád, mert az azt jelentené, hogy mindent magadban tartasz, ami egy idő után felgyülemlik és hosszútávon nyírja az embert belülről.
Úgyhogy örülj annak, hogy meg tudsz nyilvánulni érzelmileg és mély érzésű vagy. Nagyon értékes tulajdonság!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!