Miért "mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb"?

Mostanában el kezdtem komolyabban megtartani a nagyböjtöt komolyabb lemondásokkal és természetesen komoly mögöttes tartalmakkal is. Lemondtam például a húsról is, sőt a tojásról is, meg még más dolgokról is. Egész eddig lazán kibírtam egy-egy napot hús nélkül, úgy, hogy nem volt megtervezve, hogy nem eszem aznap húst, hanem csak úgy adódott (pl. húsmentes az aznapi ebéd, reggelire meg vacsorára pedig valami mást eszem és nem szendvicset), viszont most, hogy tudom, hogy nem szabad húst ennem egyszerűen sokkal erősebb vágyat éreztem utána már az első nap is. Persze azt értem, hogy mondjuk a 3. héten vágyódom utána, de már az első nap is nagyon sóvárogtam. Szinte csak repkedtek az olyan gondolatok, mint: "Ma van az első nap, ünnepeld meg, hogy megtartod! Csak nem olyan nagy baj, hogy most még éjfél után zabbantasz egyet... Foszd ki a hűtőt hajnali 2-ig és nem is lesz semmi, ezért kevesebb kísértés is lesz!". Tojást pedig abszolút nem eszem sokat. Most mégis el kezdtem iránta vágyakozni, úgy, hogy előtte nem is érdekelt. Valamiért a cukorkák, a sütik, most még csábítóbban néznek rám, mint egy egyszerű nap. Az összes többi, nem feltétlenül étkezéssel kapcsolatos lemondásnál is éreztem ezt. Úgy, hogy alapjáraton csak ünnepekkor iszom, most nagyon megkívántam mégis a pulton árválkodó borocskát. Stb. Egyébként ugyanezt diétánál is érzékeltem.

Miért van ez?